Tavaly ilyenkor hagytam abba a dohányzást, ahogy mondani szokták, „egyik napról a másikra”, ami igazából egy nagy bullshit, mert rendkívül hosszú és nagyon küzdelmes utat jártam be, amíg megszabadultam a függőségtől. Szétcsúszás, zabálás, idegbaj, kínkeserves fogyókúra és cigis álmok – nálam ezek voltak a leszokás velejárói.

Az öngyilkosság témája hatalmas tabu, sok tévhit övezi, és életre szóló stigmát jelent az érintett családjának vagy annak, aki kísérletet tett rá. Ma, szeptember 10-én van az öngyilkosság megelőzésének világnapja. A végzetes tett sok esetben kivédhető, de ehhez az kell, hogy ne fordítsuk félre a fejünket.

Ma ünnepli 61. születésnapját a legjobb fej asztronauta, ezért ebből az alkalomból összegyűjtöttem öt érdekességet, amit Chris Hadfield az űrhajózásról és a földi életről tanít nekünk. 

Sokaknak Chris Hadfieldről kapásból az ugrik be, hogy ő az a bajuszos „celebűrhajós”, aki megmutatta, hogyan hánynak az asztronauták a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), de az is lehet, hogy némelyeknek eszükbe jut David Bowie Space Oddity-jének űrbeli feldolgozása is. Szerintem mindkét dolog menő, de amikor elolvastam Chris könyvét, az Egy ​űrhajós tanácsai földlakóknak címűt, rájöttem, hogy ő egy egészen kivételes személyiség, és még tengernyi dolgot lenne érdemes tudnunk róla meg úgy általában az űrhajóslétről, ami akár a mi életünket is jobbá teheti.

Chris Hadfield szkafanderben 2011-ben (Forrás: Wikimedia Commons/NASA/Robert Markowitz, 2011)

Lassan vége a nyárnak, és a te bőröd még mindig hófehér? Cseppet se bánd! Utánajártam, honnan ered a napozás kultusza, és hogy mi az igazság a napsugarak káros és üdvös hatásaival kapcsolatban.

Ki ne ismerné Charles Mansont, Ted Bundy-t és Hasfelmetsző Jacket? De mi a helyzet Luis Alfredo Garavitóval, Amelia Dyerrel vagy Kiss Bélával? Anticeleb sorozatgyilkosok a terítéken.

Évente 12 millió 18 év alatti lány megy férjhez, akik rendszerint ettől kezdve nem járnak iskolába, és gyakran szinte azonnal teherbe esnek. Erre általában sem mentálisan, sem testileg nem állnak készen – a terhesség alatt és a szüléskor fellépő komplikációkat a kamaszlányok körében vezető halálokként tartják számon azokban az országokban, ahol a gyermekházasság bevett szokás. Ma 650 millió olyan nő él a világon, aki 18 éves kora előtt ment férjhez: többségüket megfosztották a szabad akaratától és a döntési jogától, némelyikük folyamatos erőszaknak van kitéve, egymás után hozzák a világra a gyerekeket, és végleg beleragadtak a szegénységbe.

A gyerekházasságok száma Indiában az utóbbi években szerencsére erősen csökkenő tendenciát mutat, de a mai napig bevett szokás, ahogy a világ számos országában (Fotó: Wikimedia Commons/Damgararavishankar)

Oké, ez a világnap-dolog minden kétséget kizáróan marketingfogás, mégis klassz apropó, hogy elmeséljek pár dolgot a kedvenc sminkcuccomról. Tudom, a hímek többsége és a szájsminket mellőző lányok már most elkattintottak innen, ha egyáltalán véletlenül idetévedtek volna – és nagyon is bánhatják, mert nem picsulás következik, hanem néhány érdekesség a legszélsőségesebben megítélt sminktermék nem mindennapi történelméből.

Akik régebb óta ismernek, és mostanában nem találkoztak velem, biztosan meglepődtek a fenti kijelentésem, nevesül, hogy a rúzs a kedvenc sminkcuccom, ugyanis nem sokszor láthattak kirúzsozva. (Sőt, általában a sminkelést sem vittem túlzásba: egy kis púder, szemceruza, szempillaspirál, aztán jó napot. Ez is inkább csak mostanában kezd megváltozni, helló, 30 plusz.) A helyzet az, hogy nagyjából három évtizedig a rúzsok nem akartak a barátaim lenni. Bár mindig nagyon tetszettek másokon, de akárhányszor kirúzsoztam magam és belenéztem a tükörbe, kénytelen voltam tudomásul venni, hogy úgy nézek ki, mint egy tízéves, aki az anyukája sminkes fiókjában turkált, és suttyomban körbekente a száját.

...szóval csak hosszú évek alatt jött meg ez is

Lehet, hogy hozzá kellett öregednem a rúzsokhoz, de persze az is előfordulhat, hogy az egész megszokás és magabiztosság kérdése, mert az első pár alkalommal, amikor kilépsz az emberek közé kirúzsozott szájjal, főleg, ha erőteljesebb színekkel próbálkozol, garantáltan furán fogod érzni magad. (Aki nem így volt vele, jelentkezzen.) Ám ha egyszer rákattansz, nincs megállás. El ne áruljátok senkinek, de most már nekem is annyiféle rúzs csücsül a neszesszeremben, hogy egy fél élet kellene az elhasználásukhoz, de mindig megtetszenek újabb és újabb színek, amiknek nem tudok ellenállni. A lényeg, hogy rúzsozni tök jó, persze, nem lételem (ahogy egyébként úgy általánosságban sminkelni sem az), de vidámabbá, magabiztosabbá és szebbé tehet, ha akarod. Ennyi volt a személyes és csajos rész, most jöjjön, amit ígértem: a rúzsokhoz kötődő érdekességek garmadája. Ugorjunk egy kicsit az időben – úgy 5000 évet visszafelé.

Vannak dolgok, amikről nem szívesen beszélünk, sőt, gondolni sem szeretünk rájuk. Ilyen például a halál, az aranyér, és igen, a helyzet, amikor megjelenik a kapcsolatban az a bizonyos harmadik. Sokszor észre sem lehet venni, min csúszott el az egész: felőröltek a hétköznapok, valamit végzetesen elrontottunk vagy csupán ennyire mások vagyunk? Egy könyv megcsaltaknak, megcsalóknak és mindenkinek, akinek valaha is volt párkapcsolata.

Az az igazság, hogy tépelődtem egy darabig, írjak-e erről a könyvről. Hiába faltam fel egy nap alatt, és hiába gondolkodtatott el, mégis jött egy gonosz kis szúrkáló érzés, amit nem tudok csak úgy odébb hessegetni, ha meg akarom írni ezt a bejegyzést. Mert mégis ki szeret a megcsaláson vagy a kapcsolatok végén elmélkedni, hacsak nem muszáj? Inkább legyintünk: „velem ez nem fordulhat elő”, amikor pedig mégis megesik, akkor egyszerűen azt mondjuk: „ez mindenkivel előfordulhat”. Borcsa most nem engedi, hogy a szőnyeg alá söpörjük a dolgokat, de úgy is mondhatnám, rákényszerít minket arra, hogy most az egyszer bekukkantsunk a szőnyeg alá.

A borító nagyon menőre és játékosra sikerült, a körmömet pedig csak véletlenül lakkoztam hozzá...

Elképesztően szép díszkiadásban jelent meg nemrégiben Szerb Antal klasszikusa, ami szerintem minden könyvrajongó szívét megdobogtatta egy kicsit, legalábbis erre lehet következtetni a közösségi médiában megjelent rengeteg Utas és holdvilágos poszt alapján. A könyv több mint 80 éve íródott, de még ma is hatalmas rajongás övezi. Miközben arra a kérdésre kerestem a választ, mi lehet a könyv titka, számos érdekességbe botlottam a regénnyel és az írójával kapcsolatban. Azt például tudtad, hogy bizonyos értelmezések szerint még nekrofília is megjelenik benne?

„A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal.” 

Az Utas és holdvilág a várban

Ellie Goldstein 18 éves, brit, szeret olvasni, táncolni, és modellkedik. Ez a leírás eddig sok lányra ráillene, Ellie Goldstein azonban Down-szindrómával él. És nem mellesleg: őt választották ki arra, hogy a Gucci Beauty új szempillaspirálját reklámozza.

Nőként nehéz nem érezni azt a nyomást, amit a média gyakorol ránk. Ahogy egyre több és több csatornánk lesz, amelyeken keresztül elérhetjük egymást, úgy egyre több és több “tökéletes” nő képét nyomják az arcunkba, és annál erősebben szoronghatunk amiatt, mi mindent kellene még megtennünk annak érdekében, hogy jobban hasonlítsunk rájuk. Kezdődött a magazinokkal, a plakátokkal, a tévével, a közösségi média berobbanása óta pedig még rosszabb a helyzet. Legjobban általában a tizenéves lányokat féltjük, akik ebben nőnek fel, és már nagyon korán (és folyamatosan) szembesülnek a külsejükkel kapcsolatos lehetetlen elvárásokkal, de ha őszinte akarok lenni, hiába nőttem már ki bőven a tinikorból, időnként én is szarul érzem magam attól, hogy az Instán, a YouTube-on meg a Facebookon csak tökéletes arcokat, tökéletesen lapos hasakat és tökéletesen kerek seggeket látok. Akkor tehát döntsem el, hogy azt a harmadik szőlőszemet meg merem-e enni vacsira, mert a végén még azt mondják, hogy olyan dagadt vagyok, mint a Palvinbarbi?