Miért olyan különleges az Utas és holdvilág?

Elképesztően szép díszkiadásban jelent meg nemrégiben Szerb Antal klasszikusa, ami szerintem minden könyvrajongó szívét megdobogtatta egy kicsit, legalábbis erre lehet következtetni a közösségi médiában megjelent rengeteg Utas és holdvilágos poszt alapján. A könyv több mint 80 éve íródott, de még ma is hatalmas rajongás övezi. Miközben arra a kérdésre kerestem a választ, mi lehet a könyv titka, számos érdekességbe botlottam a regénnyel és az írójával kapcsolatban. Azt például tudtad, hogy bizonyos értelmezések szerint még nekrofília is megjelenik benne?

„A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal.” 

img_20200714_191853.jpgAz Utas és holdvilág a várban

Rengeteg klasszikust olvastam már életemben. Oké, az Egri csillagokon sosem tudtam átrágni magam, a Kőszívű ember fiaihoz meg hozzá sem nyúltam (sajnálom, Teri néni), de mindig sokat olvastam, és nagyjából 16 évesen nagy elánnal elkezdtem falni a szépirodalmat. Az egészen puritán kinézetű (na jó, bűnronda), viszont nagyon olcsó diákkönyvtáras kötetek közül majdnem az összes megvolt, de a sulikönyvtárat is sűrűn látogattam, ott meg ugye elsődlegesen a kötelező és ajánlott olvasmányok közül lehetett szemezgetni. Szóval igen, tényleg rengeteg klasszikust ismerek – vagy legalábbis ismernem kellene az alapján, hogy olvastam őket, de tudjátok, mi van? Sokukból egy szóra sem emlékszem.

Egyszerűen elszálltak. Esetleg egy halvány benyomás vagy hangulat maradt meg belőlük, egy helyszín, esetleg egy jelenet, a szereplőkből valamicske, a cselekmény egy-egy mozzanata, hogy tetszett vagy nem tetszett, és ennyi. Száz év magány? Ja, igen, a sok egyforma nevű fószer. A pestis? Fú, az marha jó volt, igen, abban volt, hogy… kitört a pestis. A Pickwick klub? Modoros úr megállás nélkül teázgat. Faust? Ööö....

Így jártam az Utas és holdvilággal is. Olvastam már valamikor jó pár évvel ezelőtt, de őszintén szólva szinte semmire nem emlékeztem belőle. Ezért is örültem meg nagyon, amikor most júniusban a Libri és a Scolar kiadó megjelentették a díszkiadást, aminek egyszerűen nem tudtam ellenállni. Mindig sajnálom egy kicsit az időt egy olyan könyvre, amit már olvastam, hiszen annyi van, amit még nem, de itt volt végre egy igazán jó apropó, hogy újraolvassak egy klasszikust. Ráadásul egy olyat, amiről mindenki megállás nélkül áradozik, így még bosszantóbb, hogy nekem alig van meg belőle valami. Most tehát újraolvastam, jó élmény volt, és a sikerén gondolkodva úgy döntöttem, írok nektek egy cikket arról, vajon miben rejlik a vonzereje, és hogy milyen érdekességek fűződnek hozzá. 

Szeressétek szerencsétlen Tónitokat

Bevallom, eddig nagyon keveset tudtam Szerb Antal életéről. Ha benne is volt a középiskolai irodalomtankönyvünkben (úgy emlékszem, mintha szenteltek volna neki egy fél oldalt) egészen biztos, hogy nem vettük. Senkit nem szeretnék traktálni az író életéből vett száraz adatokkal, de szerintem érdemes tudni róla néhány dolgot, mert így a művei is sokkal gazdagabb értelmezést nyernek.

Szerb Antal 1901-ben született Budapesten, asszimilált zsidó családba, és még gyerekként áttért a római katolikus vallásra. Hamar irodalmi sikereket ért el, húszévesen már jelentek meg versei a Nyugatban. 1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnöke lett, később két Baumgarten-díjat is kapott, 34-ben megjelent regénye, A Pendragon legenda hatalmas sikert aratott, a Magyar irodalomtörténet című kötete pedig az irodalomtudomány mérföldkövének számított.

Szerb Antal a pezsgő irodalmi élet fontos szereplője volt, majd jött a második világháború, ami mindennek véget vetett. Az írót 1944-ben munkaszolgálatra hívták, először Fertőrákosra, majd Balfra. Egyik utolsó levelében ezt írta: „átkozott egy hely és minden tekintetben nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz; csak ez tartja még bennem a lelket. [...] Bízzatok benne ti is, hogy nemsokára találkozunk és szeressétek szerencsétlen Tónitokat”. A levél 1944. december 16-án kelt, Szerb Antal pedig nem sokkal később, 45. január 27-én halt meg, kissé ellentmondásos körülmények között. Az elbeszélések egy dologban egyeznek meg: az írót agyonverték a fogva tartói.

Utas és holdvilág – Spanyolországban?

A könyv sikerének egyik titka minden bizonnyal az az egyszerű tény, amit bárki tapasztalhat az életében, akármilyen tevékenységről legyen is szó: hogy amibe a saját életünket, személyiségünket csempésszük bele, annak lelke lesz, és könnyebben megszólítja az embereket, mert hiteles, igazi.

Az Utas és holdvilágnál ez hatványozottan így van. Először is, állítólag Szerb Antalra igencsak jellemző volt Mihály vívódása a polgári élet és az az ellen való lázadás, illetve az élet és a halál között, nem is beszélve a kamaszkorba való vissza-visszakacsintgatásról, a nosztalgiáról. Másodszor: a regény alapja egy valós utazás és valós szereplők.

Pedig Mihály – bocsánat, Antal – először nem is Olaszországba, hanem Spanyolországba szeretett volna menni, de a polgárháború végül eltántorította ettől. Mindenesetre érdekes végiggondolni, milyen „Utas és holdvilág” született volna akkor, ha Szerb Spanyolországba megy... De térjünk vissza a tényekhez: a regény megírását nagy mértékben az olasz tájak, a művészet és Mussolini indukálták. Szerb egy útinaplót is írt ekkor, A harmadik torony címmel, amit az irodalomtörténet az Utas előzményének tekint, az 1919-es Hogyan halt meg Ulpius Tamás? című novellával együtt.

_1110813.jpgUlpiusék a várnegyedben laktak, ezért stílszerűen gondoltuk, hogy készítünk itt néhány fotót a könyvvel - ha már Olaszországba így hirtelenjében nem tudunk kiugrani

És ha már Tamásnál tartunk, alakját Szerb Antal nem a zsebéből rántotta elő, hanem egy kamaszkori barátjáról, Térey Bennóról mintázta, akihez – ahogy a naplójából kiderül – szinte homoerotikus érzelmek fűzték, és aki segített neki abban, hogy megszabaduljon az őt nyugtalanító képzetektől, ami a regényben „örvényként” jelenik meg. Éva karakterének alapja azonban nem valós személy, az elemzések szerint ő pusztán azért született meg, hogy rá lehessen vetíteni a bátyja iránt érzett illetlen vágyakat. A másik fő nőalakkal, Erzsivel hasonló a helyzet, ő sem igazi személy, inkább a polgári nőtípus megtestesítője.

Ervint Szerb szintén gyerekkori barátokról mintázta, Szepetneki János lehetett Hevesi András író, vagy Szerb Antal unokaöccse, Faludi János is. Pataki Zoltán Szerb egyik osztálytársára, Engl Gusztávra emlékeztet, aki állítólag hasonló rajongással övezte a feleségét, mint a regénybeli Pataki Erzsit. 

Vérfertőzés és nekrofília az „esti olvasásra készült” regény lapjain

Mire tippelsz, hogyan fogadták az Utas és holdvilágot 1937-es megjelenésekor? Én nem feltétlenül gondoltam volna, de rengeteg kritika érte. Talán azért, mert akkoriban Szerb Antal már afféle celebnek számított, és jól tudjuk, hogy aki ismert, azt nemcsak sokan szeretik, de sokan támadják is.

„Csupa freudista komplexumú, szexuális alapon beteg és öngyilkosságra sóvárgó, vagy öngyilkosságra buzdító között egy egészséges érzékű szereplője van, az is házasságtörő” – írta a könyvről az Élet című hetilap – ami ma egy igazán kiváló fülszöveg lehetne. Ennél jóval visszafogottabban nyilatkozott Szerb Antal a saját művéről:

A legrokonszenvesebb vonása, hogy nagyrészt Olaszországban játszódik. Ezenkívül főképp a nosztalgiáról van szó benne. A nosztalgiáról általában, arról a nosztalgiáról, ami túlmegy a honvágyon, az ember vágyán az ifjúsága után, arról a nosztalgiáról, ami minden vágy alján a teljesülhetetlenséget jelenti. Ebből is látható, hogy romantikus a regény. Esti olvasásra készült.

Hiába a kijelentés, azért sokan belekötöttek a váltakozónak vélt minőségbe is: úgy találták, hogy helyenként a szöveg egészen szépirodalmi, a vallási, filozófiai fejtegetések mélyértelműek, máshol viszont lektűrszerű a könyv. Szerb Antal mentségére szóljon, a célja kifejezetten az volt, hogy minél szélesebb közönséghez tudjon szólni.

Aki hardcore irodalomrajongó, esetleg bölcsész, annak Havasréti József író, kritikus tanulmányát érdemes elolvasni az Utasról. Én most egy momentumot ragadnék ki belőle, mégpedig azt, hogy „a homoszexualitás, a vérfertőzés és a nekrofília képzetkörei” mind megjelennek a regény lapjain. Havasréti egy érdekes nézőpontot fejteget. Ulpius Tamásról és a homoerotikáról már ejtettem szót, az Éva és Tamás közötti furcsa „testvéri” kapcsolatban nyilvánul meg az említett vérfertőzés, a nekrofíliát pedig így magyarázza a tanulmány szerzője: „Minthogy Tamás már halott, sőt: élőhalott, így a Tamás és Éva, illetve Tamás és Mihály közötti kapcsolatok nekrofil jellegűek is; erre általánosságban is ráerősít a regény felfokozott halálkultusza, továbbá az, hogy noha Tamás már régóta halott, en­nek el­le­né­re kí­sér­te­ti­es je­len­lé­tével ál­lan­dó­an és na­gyon is in­ten­zí­ven be­le­avat­ko­zik a sze­rep­lők éle­té­be.”

Freud és nekrofília ide vagy oda, tagadhatatlan, hogy az Utas és holdvilág 83 éve töretlen népszerűségnek örvend. Többször kiadták, készült belőle fotóalbum, hangjáték, színdarab, lefordították számtalan nyelvre, például hindire is, sőt, még rovásírással is megjelent, hamarosan pedig – dobpergés – Szász János rendezésében film készül belőle. Alig várom. 

A pipacsos kiadás

A Libri rendszerint karácsony előtt jön ki ilyen gyönyörű kiadásokkal, most viszont a koronavírus-helyzet miatt annyira megroggyant a könyvpiac (is), hogy úgy döntöttek, a Scolarral közösen előrukkolnak ezzel a díszkiadással. (És milyen jól tették!) A könyv nemcsak kívül szép, hanem belül is, az illusztrációitól egyenesen leesett az állam. Olyan képekről van szó, amikbe tényleg percekig képes gyönyörködni az ember. Nagy Norbert grafikus készítette őket.

Érdekesség: a pipacsos kiadás Viszkok Fruzsi jóvoltából kapásból megjárta Olaszországot, itt éppen Gubbióban nyaral

img_20200714_191032.jpg
„Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

Ha tetszett a cikk, és van kedved, oszd meg az ismerőseiddel is, nagyon örülnék neki. :) A szerzői FB-oldalamat itt találod, ha bekövetsz, akkor az elsők között fogsz értesülni a legújabb blogbejegyzéseimről. "Exkluzív" tartalmakat rólam és az írásaimról az Insta-oldalamon találsz. 

Forrás: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt