Minden évben több mint 4 millió lányt metélnek körül, zömével 15 éven aluliakat. Az eljárásnak többféle típusa létezik: enyhébb változatánál a klitorisz fölötti bőrt csípik le, a legbrutálisabb csonkításkor pedig az egész nemi szervet eltávolítják, majd összevarrják. Egyiknek sincs semmilyen pozitív hozadéka, ellenben számtalan súlyos egészségügyi és pszichés következménye lehet. Az esetenként fertőtlenítés és fájdalomcsillapítás nélkül, egy szál pengével végzett műtétbe akár bele is halhat az alany, de a szövődmények sorába tartozik a fekély, a sipoly és a meddőség is. Cikkemben körbejárom, hol végeznek még manapság is női nemiszerv-csonkítást, mi okból, illetve hogy kik és miképpen próbálnak harcolni ellene. 

Éppen Manal al-Sharif szaúd-arábiai nőjogi aktivista könyvét olvasom, a Merj vezetni!-t,amiben traumatikus élményéről, a körülmetéléséről is mesél. Nyolc éves volt, amikor egy borbély életlen ollóval, érzéstelenítés nélkül eltávolította a klitorisza felső részét, aztán a napokon keresztül csillapíthatatlannak bizonyuló vérzés miatt a szeméremtestét cérnával több helyen összecsomózta, ami ennek köszönhetően csúnyán eldeformálódott. A megrázó leírás elgondolkodtatott és kíváncsivá tett, ezért utánanéztem, mennyire jellemző még manapság a barbár procedúra (és meglepődtem). Manal könyvéből kiderül, hogy Szaúd-Arábiában pont nem annyira tipikus a lányok körülmetélése, ám elég egy gyors guglizás, és máris látható, hogy a világ bizonyos részein ez bizony a mai napig fontos és élő hagyomány.  

Manal al-Sharif szaúd-arábiai aktivista (Forrás: Wikimedia Commons)

A United Nations Population Fund, vagyis UNFPA (az ENSZ Népesedési Alapja) most, június végén hozta nyilvánosságra az éves jelentését, amelyben három rendkívül ártalmas, ma is élő és elterjedt gyakorlatot nevez meg, amelyeket lányokkal, nőkkel szemben alkalmaznak: a fiúgyermekek előnyben részesítését, a kiskorú lányok férjhez adását és a női nemiszerv-csonkítást (female genital mutilation, azaz FGM, az egyszerűség kedvéért ezentúl én is fogom ezen a rövid néven emlegetni). 

Az FGM definícióját 1997-ben határozta meg a már említett UNFPA, az UNICEF és az Egészségügyi Világszervezet (WHO), eszerint ide tartozik a női nemi szerv részleges vagy teljes eltávolítása, illetve az, ha másfajta sérülést ejtenek rajta nem gyógyítási céllal. Az ENSZ az eljárást az emberi jogok és a női egyenjogúság súlyos megsértésének tartja, és több évtizede próbál harcolni ellene, több-kevesebb sikerrel.

A becslések szerint jelenleg világszerte legalább 200 millió olyan nő él, aki átesett a körülmetélés valamilyen formáján. Csak ebben az évben 4,1 millió lányt fenyeget a veszély, hogy megcsonkítják a nemi szervét.

Nem csak Afrikában fordul elő

Az emlegetett 200 millió lány és nő – már akikről vannak adatok – 31 országból származik, több mint a felük Egyiptomból, Etiópiából, illetve Indonéziából. A 31 ország közül 22 a világ legelmaradottabbjai közül való. (Egy hosszabb felsorolás következik, ha nem érdekel részletesen, hol fordul elő az FGM, nyugodtan átugorhatod.)

Az ENSZ felmérései alapján elmondhatjuk, hogy túlnyomóan a szubszaharai Afrika területén és arab országokban végeznek ma is körülmetélést. Szomáliában a nők 98%-a érintett, Guineában nem sokkal kevesebb, 97%, Egyiptomban 91%. Az eljárás nagyon elterjedt emellett még Kenyában, Szudánban, Burkina Fasóban, Nigériában, Etiópiában, Dzsibutiban és Szenegálban. A Közel-Keleten Ománban, az Egyesült Arab Emírségekben és Jemenben, valamint Irakban, Iránban és Palesztinában fordul elő. Bizonyos etnikai csoportok Ázsiában (többek között Indiában, Malajziában és Srí Lankán) is végzik, továbbá egyes kelet-európai közösségek Oroszországban és Grúziában, Dél-Amerikában pedig például Kolumbiában és Peruban. Sőt, Ausztráliában, Kanadában, Új-Zélandon, az USA-ban, az Egyesült Királyságban és más európai országokban is vannak olyan diaszpórák, amelyeknél ma is él a szokás. Az EU-ban ma 600 000 körülmetélt nő él. 

Ide kattintva térképen láthatod a legfrissebb adatokat a témában. 

Bevethető hűtlenség és hisztéria ellen

Nehéz megmondani, hogy a csonkítás gyakorlata melyik kultúrában gyökerezik. Az biztos, hogy jóval megelőzte a kereszténység és az iszlám kialakulását, állítólag az egyiptomi múmiákon is felfedezték a nyomait. (Valószínűleg innen származik a legbrutálisabb változat megnevezése, a fáraói körülmetélés, amiről nemsokára mesélek.) A görög történetíró, Hérodotosz szövegei alapján már a Kr. e. 5. században végeztek körülmetélést a föníciaiak, a hettiták és az etiópok. Ezen kívül vannak feljegyzések Afrika trópusi övezeteiből, a Fülöp-szigetekről, de még ausztráliai törzsektől és a rómaiaktól is, melyekben körülmetélési rítusokat írnak le.

Az pedig szinte hihetetlen, hogy nem is olyan régen, az 50-es években Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a csikló kivágásával próbálták gyógyítani a hisztériát és az epilepsziát, illetve különféle mentális rendellenességet, de alkalmazták a maszturbáció megakadályozására és nimfománia esetén is. 

Ebből is látszik, hogy a tradíció nem vallásfüggő, hiába kötik össze sokan az iszlámmal. Tudnunk kell, hogy a Koránban semmiféle utalás nincs arra nézve, hogy a nőket kötelező lenne körülmetélni, csupán egy utalás található Mohamed egyik hadíszában (kb. iszlám hagyománygyűjtemény), hogy támogatja az eljárást. Valóban több muszlim csoport gyakorolja az FGM-et, akik ezzel a hadísszal igazolják a tettüket, de például etióp zsidók, keresztények és afrikai vallások követői szintén így járnak el.

De mégis miért teszik ezt? A kérdésre többféle válasz is lehetséges. A legtöbbször az a cél, hogy megőrizzék a lány erényét, tisztaságát, a szüzességét a házasság előtt, és biztosítsák, hogy azután nem fogja megcsalni az urát. Bizonyos helyeken abban is hisznek, hogy a férfiak számára viszont növeli a szexuális élvezetet a körülmetélt női nemi szerv. Létezik olyan legenda, mely szerint, ha nem vágják ki a nő klitoriszát, idővel akkora lesz, mint egy hímvessző, de elterjedt tévhit az is, hogy a csonkítás növeli a termékenységet, illetve az utódok túlélési esélyeit, holott ennek éppen az ellenkezője igaz.

Egyes népeknél az FGM tulajdonképpen egyfajta nővé avatási szertartás, fontos része a közösség kulturális örökségének, amit generációról generációra továbbadnak. Van, ahol egyszerűen koszosnak és csúnyának tartják a női nemi szervet, amit el kell távolítani a higiénia és az esztétikum érdekében. Az is előfordul, hogy a körülmetélés előfeltétele a házasságnak vagy az öröklésnek. És végül mégiscsak ott van a vallás: bár – ahogy már szó volt róla – valójában egyik sem írja elő a művelet elvégzését, bizonyos csoportok mégis megtalálják azt a narratívát, ami alátámasztja a körülmetélés szükségességét a hitük szerint.

Az illusztráció ötletét innen vettem

A lecsippentéstől a fáraói körülmetélésig

Egyes népeknél már a csecsemő néhány napos korában elvégzik a körülmetélést, másoknál csak később, a gyerekkor folyamán vagy az első szülés után, de legtöbbször a lányok 15 éves koruk előtt esnek túl rajta. A beavatkozást általában egy idősebb ember (gyakran nő) végzi, aki a közösség megbecsült tagja. Lehet bába, vagy ahogy Manal esetében is, borbély. Manapság egyre elterjedtebb, hogy egészségügyi szakemberek végzik az eljárást, ami azért aggályos, mert hamis biztonságérzetbe ringatja az embereket, holott az FGM minden esetben veszélyes és kockázatos, még akkor is, ha steril körülmények között végzik, orvosi eszközökkel. Azt pedig csak mellékesen jegyzem meg, hogy a beavatkozás az etikai kódexszel is összeegyeztethetetlen.

Ahogy már említettem, a körülmetélésnek több típusát különböztetjük meg (a kategóriákat a WHO dolgozta ki), de még ezek között is többféle variáció létezhet annak függvényében, hogy milyen módon és leginkább, hogy milyen mértékben károsították a női nemi szervet. A gyakorlatot valamilyen speciális késsel, borotvapengével, ollóval, még rosszabb esetben üvegdarabbal, vagy akár részben körömmel végzik, sokszor az alany nem is álmodhat fertőtlenítésről és érzéstelenítésről.

Az 1. típus, amikor a csikló fitymáját, illetve azzal együtt a csiklót távolítják el részben vagy egészében, ezen esett át Manal. A 2. típusnál a kisajkakat, valamint esetenként a nagyajkakat is eltávolítják a klitorisszal együtt vagy anélkül. Az eltávolított szövet mennyisége is változó.

A legkegyetlenebb a 3. típus, az infibuláció, más néven a fáraói körülmetélés. A csiklót általában kivágják, a szeméremajkakat (változó, hogy a kis- vagy a nagyajkat) levágják, és összevarrják a sebet a hüvelybemenettel együtt, csak a menstruációs vér és a vizelet távozására hagynak egy néhány milliméteres lyukat.

A lány ezután több hétig összekötözött lábakkal fekszik. A hüvelyt az első közösülés (azaz a nászéjszaka előtt) vagy a bába nyitja fel, vagy az újdonsült férj - egy késsel vagy a péniszével. A szüléskor még jobban felvágják a nőt, utána pedig ismét összevarrják. Egy dolog teljesen biztos: álmában sem fog eszébe jutni, hogy megcsalja a férjét. Többek között Dzsibutiban, Szomáliában és Szudánban végeznek fáraói körülmetélést, az ENSZ egyik felmérése alapján az összes FGM 20%-a ebbe a típusba tartozik. A legtöbb helyen az 1. és a 2. típust alkalmazzák.

A 4. kategóriába a nem orvosi célú, sérülést okozó eljárások tartoznak, például a nemi szervek égetése, megsebesítése, a csikló bevágása, vagy a szeméremajkak nyújtása, ami Kelet-Afrikában elterjedt, és azért alkalmazzák, mert állítólag fokozza a férfi szexuális örömét. A nyújtást botokkal és masszázzsal végzik.

Soha nem gyógyuló sebek

„A cérnát később senki sem távolította el. Annak a borbélynak a csomói egy életre eltorzították a legintimebb testrészemet. A fizikai fájdalmon kívül a szüleimnek sem tudtam megbocsátani, és a nővérem sem, egészen a mai napig” – írja Manal a könyvében. Nem tér ki arra (legalábbis a könyv feléig, ahol most járok, nem esett róla szó), hogy voltak-e egyéb következményei a beavatkozásnak (persze, nem mintha ez nem lenne elég). 

Súlyos egészségügyi problémák alakulhat ki az FGM miatt, annak függvényében, az érintett melyik típusán esett át, mennyire steril körülmények között, vagy hogy ki végezte a beavatkozást. A fertőzésbe és a vérzésbe rögtön belehalhat a lány, később pedig kialakulhatnak ciszták, fekélyek, tályogok, károsodhat a húgycső, ami inkontinenciához vezethet, arra is megvan az esély, hogy az illető meddő lesz, felléphetnek komplikációk majd a szülésnél, amelyek a csecsemő életét is veszélyeztetik. Jellemző még a szexuális diszfunkció és a fájdalmas együttlét, és a pszichés hatásokról még nem is beszéltünk: depresszió, pánikbetegség, szorongás, fóbiák, szomatizáció.

Ami az infibulációt illeti, nyilvánvalóan ennél a típusnál a legsúlyosabb az egészségügyi károsodás. A heg alatt könnyen felgyülemlik a vizelet és a vér, ami gyulladást okozhat, de kialakulhatnak sipolyok is: olyan üregek, amelyeken keresztül a fekália és a vizelet a vaginába jut. 

Erős nők

Bár ma már csak harmadannyi lányt metélnek körül, mint 30 évvel ezelőtt, hacsak nem sikerül még több energiát és pénzt beleölni a megállításába, az UNFPA szerint a népességnövekedésnek köszönhetően 2030-ra így is több lesz a beavatkozáson átesett nők száma, mint napjainkban.

A legtöbb országban az FGM törvényellenes, mégis annyira mélyen gyökerezik a kultúrában, hogy a szülők inkább titokban elvégeztetik a lányaikon, mintsem, hogy az férj nélkül maradjon, vagy kirekesszék a családot a közösségből.

Kenyában például már 2001 óta illegális a körülmetélés, azóta a felére csökkent a beavatkozások száma, de például Szomáliában, Guineában és Egyiptomban a törvényi tiltás semmit sem változtatott a helyzeten. 

A UNFPA és az UNICEF 2007-ben kezdte meg az együttműködését, amelynek célja az FGM megszüntetése. Kidolgoztak egy programot: együttműködnek egyrészt a kormányokkal a megfelelő törvénykezés érdekében, másrészt a helyi közösségekkel, hogy belülről próbálják megváltoztatni a jelenlegi társadalmi normákat. Azt mondják, hogy a törvények nagyon fontosak, de az csak a kezdet, igazából egy „nemzeti akciótervre” lenne szükség a közösségek, a helyi és a vallási vezetők részvételével.  

Ifrah Ahmed szomáliai aktivista, az életéről film is készült A Girl from Mogadishu címen (Fotó: AMISOM Photo / Ilyas Ahm)

Bár egyes antropológusok támadják ezeket a törekvéseket, úgy tűnik, a rendszer belülről kezd megbomlani, mert maguk a nők állnak egyre inkább a sarkukra. A 33 éves szomáliai Ifrah Ahmed maga is átesett a körülmetélésen, és az elsők között volt, akik felszólaltak ellene. 2019-ben film is készült az életéről. Ifrah most nőjogi aktivistaként próbálja megakadályozni, hogy mások is átessenek a szörnyű procedúrán. 

Létrejött az END FGM is, ami tulajdonképpen egy európai civil szervezetekből álló hálózat, akik szintén a nők megcsonkítása ellen küzdenek. És persze ott van Manal Al-Sharif, akinek sikerült kiharcolnia, hogy a Szaúd-Arábiában a nők is vezethessenek autót. 

A könyvét három idézettel nyitja, amelyek közül az egyik különösen megfogott, és talán pozitív kicsengésű lezárása lehetne ennek a bejegyzésnek is. Egy Nobel-díjas egyiptomi írótól, Nagíb Mahfúztól származik. „Ne félj! A félelem a halálnak nem szab gátat, az életnek viszont igen.” 

Források: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt