Disznók és dementorok: hírességek mentális betegségei
Mi a közös Leonardo DiCaprióban, Lady Gagában és J. K. Rowlingban? Azon kívül, hogy mindhárman rettentően híresek, még az is, hogy egyikük számára sem ismeretlenek a pszichés zavarok, és állapotukat nyíltan vállalják a nagyközönség előtt. Ezzel sokat tesznek a tabusítás, valamint a megbélyegzés ellen, és azért is, hogy végre megértsük, mentális problémája bárkinek lehet. Ideje jobban megismernünk ezeket és elfogadni egymást.
J. K. Rowling: Aki elűzte a saját dementorait
Depresszió
Ki tudja, megszületett-e volna minden idők legsikeresebb gyerekkönyvsorozata, ha Rowling nem kerül kilátástalan élethelyzetbe első házasságának felbomlása után? Az írónő ekkor a húszas évei végén járt, és egyedül maradt egyéves kislányával, munkanélküliként. Ahogy több interjúban is elmondta, annyira szegények voltak, amennyire csak lehet, anélkül, hogy az utcára kerülne az ember. Rowling súlyos depresszióba esett, és még az öngyilkosság is megfordult a fejében. Közben annyira féltette a lányát – az egyetlen jó dolgot az életében –, és olyan sötéten látta maga körül a világot, hogy saját elmondása alapján minden reggel szinte rácsodálkozott, hogy még életben van a kislány.
Rowling 2010-ben gyerekeknek olvas fel (Forrás: Flickr/Daniel Ogren)
Aztán egyszer csak elérkezett a mélypontra. Úgy érezte, már semmi veszítenivalója. Ekkor írta meg a Harry Potter és a bölcsek kövét, miközben arra gondolt, hogy ugyan mi történhet, ha elutasítják? Tizenkét helyről dobták vissza a regényt, míg a tizenharmadik kiadótól kapott lehetőséget. Az írás önmagában terápiás erővel bírt a számára, de segítséget kért az orvosától is. Akkori lelkiállapotának lenyomata felfedezhető a Harry Potter-regényekben, a dementorok ugyanis a depressziót szimbolizálják: amerre járnak, eltűnik a boldogság és a remény a levegőből, végül pedig kiszipolyozzák az emberekből a lelket.
Sir Elton John: Egy haldokló tinédzser miatt állt le
Drogfüggőség, alkoholizmus, szexfüggőség, bulimia
Azt senki sem vitatja, hogy a hírnév, a drogok meg az alkohol sokszor egymástól elválaszthatatlan fogalmak. (Aki szeretne jobban elmélyedni a témában, annak szívből ajánlom Zacher Gábor fergeteges előadásait és könyveit.) Éppen ezért nem volt könnyű választani a szerekkel harcot vívó celebek végeláthatatlan névsorából, de ami miatt mégis Elton Johnra esett a választásom, és amiért úgy gondolom, hogy érdemes figyelmet fordítani rá, az az, hogy immár 30 éve józan, és nem más inspirálta erre, mint egy HIV-fertőzött, haldokló tinédzser fiú.
Elton John 1972-ben egy hamburgi fellépésen (Forrás: Wikimedia Commons, 1972, Heinrich Klaffs)
„Felkeltem, szívtam a jointokat, megittam egy üveg Johnnie Walkert, fennmaradtam három napig, aztán másfél napot átaludtam, felkeltem, és mivel nagyon éhes voltam, mert addig nem ettem semmit, zabálni kezdtem, és megettem három baconos szendvicset, egy doboz fagylaltot, majd mindent kihánytam, mert bulimiám volt, aztán mentem és kezdtem elölről az egészet” – sorolta egy 2010-es interjúban. Saját bevallása szerint kokain- és szexfüggő, illetve alkoholista volt, a bulimiával pedig hat évig küzdött.
Azt, hogy nem fertőződött meg HIV-vel a 80-as években, visszatekintve még maga Elton John is hatalmas szerencsének tartja. Rengeteg barátját elveszítette akkor a vírus miatt, ez mégsem tartotta vissza attól, hogy folytassa kicsapongó életvitelét.
Az első lökést az adta neki, amikor megismerte Ryan White-ot, a hemofíliás fiút, akit fertőzött vérrel kezeltek, így kapta el a HIV-et. Ryan hat évet élt még, ezalatt több híresség is meglátogatta, hogy ilyen módon is fellépjenek a betegség stigmatizálása ellen. Elton John ezután ment rehabra, és 1992-ben létrehozta az alapítványát, ami a HIV megelőzését, kezelését és a fertőzöttek diszkriminációja elleni harcot tűzte ki célul.
Lady Gaga: Festékkel lehányva
Poszttraumás stressz szindróma (PTSD) és fibromyalgia
Míg a PTSD-ről (vagyis a traumatikus események során fellépő pszichés kórképről) nagy valószínűséggel mindenki hallott már, a fibromyalgia kevesek számára lehet ismerős. Egy pszichoszomatikus betegségről van szó, ami a fájdalom érzékelésének és feldolgozásának a zavarával jár. A híres énekesnőt 19 éves korában erőszakolta meg a producere. A traumatikus eseménnyel Gaga sokáig nem tudott szembenézni, elmondása alapján – ahogy az ilyen esetben jellemzően előfordul – még saját magának sem merte beismerni, ami történt. Népszerű lett, beutazta a világot, és egyszerűen nem gondolt az esetre. Ám egyszer csak elkezdte érezni azt az egész testében jelentkező, erőteljes fájdalmat, ami ugyanolyan volt, mint ami a megerőszakolását követően gyötörte. Szorongás és depresszió is jelentkezett nála, amit először drogokkal és alkohollal próbált elnyomni, majd rájött, hogy muszáj szembenéznie a múltjával. 2013-ban megszületett a Swine („Disznó”) című szám, majd az a bizarr produkció, melynek során a színpadon Gagát színes festékkel hányja le Millie Brown előadóművész, miközben mindketten egy műbikán lovagolnak.
Lady Gaga és Millie Brown az SXSW fesztiválon 2014-ben (Forrás: Wikimedia Commons, 2014, Nathan Malone)
Gaga ennek kapcsán tárta nyilvánosság elé a vele történteket 2014-ben egy interjúban (ezt a beszélgetést itt meghallgathatod).
Lady Gaga alapítványának (Born This Way Foundation) oldalán közétett egy nagyon személyes hangvégtelű, nyílt levelet, amiben őszintén ír az érzéseiről és arról, hogyan éli meg a mentális problémáját. Gaga úgy véli, a gyógyszerek és a terápia mellett a kedves és pozitív szavak segítenek a legtöbbet mindenkinek, aki az övéhez hasonló nehéz helyzetben van.
Leonardo DiCaprio: A szerepért mindent
Kényszerbetegség
Lehet szeretni vagy utálni, de egy biztos: Leonardo DiCaprio mindent megtesz a szerepért. Ez történt az Aviátor című film forgatásán is, ahol Leónak hoznia kellett az OCD-s (obszesszív-kompulzív zavarral küzdő, azaz kényszerbeteg) karaktert, slusszpoénként úgy, hogy ő maga is ezzel a problémával él. Rendkívül fontos volt számára, hogy a főszereplő Howard Hughes-t, a milliomos filmproducert minél valósághűbben mintázza meg, ezért hagyta eluralkodni magán az addig kordában tartott szimptómákat. Közben persze sokkal rosszabbul lett, és csak hosszú hónapok kemény munkájával sikerült ismét leküzdenie a kényszergondolatokat és -cselekvéseket.
Leonardo DiCaprio a Viharsziget bemutatóján Berlinben 2010-ben (Forrás: Wikimedia Commons, 2010, Siebbi)
DiCaprio OCD-je még gyerekkorában kezdődött. Egy interjúban felidézte, hogy iskolába menet muszáj volt rálépnie a járda repedéseire, és sokszor vissza kellett fordulnia, hogy elölről kezdje az egészet. Ugyanígy volt a rágógumifoltokkal a földön, és az a tipikus kényszerbetegség-tünet, hogy egymás után többször be-, majd kilépjen egy ajtón, szintén kínozta őt.
A kényszerbetegségben folytonosan felmerülnek a kényszergondolatok és/vagy -cselekvések, és ezek az illető mindennapi életérre is jócskán kihatással vannak, amit a körülötte élők sokszor nehezen tudnak tolerálni. Kívülállóként nehéz elképzelni, mit élhet át ilyenkor az érintett: a szakértői források azt írják, egy borzasztóan zavaró gondolat betolakszik az ember fejébe, és csak egy bizonyos cselekedettel tudja azt elnyomni vagy kioltani, amit addig ismételget, míg nem érzi „elegendőnek”. Jellegzetes tünet például a kényszeres kézmosás és a villany le-felkapcsolgatása is.
Leóról már régóta tudni, hogy ezzel a zavarral küzd, és bár a módszeréről nem igazán nyilatkozott, de azt elmondta, hogy jól kézben tudja tartani az állapotát. Az OCD ugyanis menedzselhető (sokféle terápia segíthet ebben), ám folyamatos figyelmet kell rá fordítani. Az USA-ban egyébként a felnőtt lakosság 2%-a érintett kényszerbetegségben valamilyen fokon, és Magyarországon is nagyjából ugyanez az arány áll fenn.
Sophie Turner: „Úristen, Sansa hízott 4 kilót!”
Evészavar és depresszió
A tinikor egyszerű földi halandóként sem könnyű, hát még, ha valaki a kamerák kereszttüzében nő fel, és a nézők rendszeresen kommentálják a közösségi médiában, hogyan változik a teste. Sophie Turner, akit a legtöbben a Trónok harca Sansájaként ismernek, 13 évesen lett sztár, pont akkor, amikor kitört rajta a kamaszátok, vagyis pattanásos lett, és súlya is elkezdett gyarapodni. Nemcsak Facebookon, Twitteren vagy Instán piszkálták folyamatosan, a film- és tévéstúdiók is azzal nyomasztották, hogy fogynia kellene. Emiatt Sophie 5-6 éven keresztül küzdött depresszióval és evészavarral. 2019-ben bevallotta, hogy egy időben még az öngyilkosság is megfordult a fejében. 19 évesen kapott észbe, amikorra már annyit éheztette magát, hogy egy évig kimaradt a menstruációja.
Sophie Turner 2019-ben a WonderConon Kaliforniában (Forrás: Wikimedia Commons, 2019, Gage Skidmore)
Bevallja, elhitte, hogy ronda a bőre, hogy kövér és rossz színésznő. A külseje miatti aggodalom a teljesítményét is befolyásolta, mert játék közben folyton azon aggódott, hogyan néz ki az arca, vagy hogy vajon jó szögből veszi-e a kamera.
Sophie most 25 éves. Két éve kelt egybe Joe Jonas énekessel, akinek – úgy tartja – nagyban köszönheti a felépülését. Elmondása alapján terápiába járt, és gyógyszeres kezelést is kapott. „Mindenkinek szüksége van egy terapeutára, főleg ha az emberek folyamatosan azt mondogatják, hogy nem elég jó vagy nem néz ki elég jól. Szerintem mindenkinek kell valaki, akivel beszélhet és átsegíti a nehézségeken” – vallja.
Tóth Vera: Módosult tudatállapotban
Deperszonalizációs-derealizációs zavar
Magyar hírességekről azért nehéz hiteles információt találni a neten, mert a legtöbb esetben minősíthetetlen bulvároldalak írnak róluk. Most mégis tennék egy kísérletet arra, hogy a kattintásvadász oldalak mellőzésével felgöngyölítsem az igazságot, már csak azért is, mert Tóth Vera egy olyan pszichés problémával küzdött meg, amiről nagyon-nagyon keveset hallani, és iszonyúan nehezen megfogható.
Egy Kadarkai Endrének adott interjúban Vera elmondja, hogy a Megasztár utáni időszak számára a bulizásról szólt. Ekkor lépett fel nála a betegség, amit úgy ír le, mintha az ember betépne vagy berúgna, azaz módosult tudatállapotba kerül – csakhogy nem szívott és nem ivott semmit. Elmondja, hogy mindez nagyon félelmetes volt számára, és a teljes kiégés érzése kísérte. Az állapot mintegy 13 hónapig állt fenn nála.
Egy másik interjúban azt nyilatkozta, fájt mindene, és sokszor megmagyarázhatatlan szorongás tört rá. Egyszer csak úgy érezte, mintha a „testén kívül lenne”, de ezt az érzést senkinek nem tudta megmagyarázni. Miután átesett egy nagy pánikrohamon, elhatározta, hogy segítséget kér egy szakembertől.
Vera jól megfogalmazta a deperszonalizáció lényegét: minden valószerűtlenné válik, és olyan, mintha az illető csak külső megfigyelője lenne a saját élményeinek, gondolatainak, érzéseinek. A derealizáció pedig a környezetre vonatkozik, ilyenkor más személyeket vagy tárgyakat érzékel ködösnek, valószerűtlennek az ember. Vera a kezelés mellett egy könyvet is írt Gyémánt címmel, ami a viszontagságairól és a megtalált harmóniáról szól.
Források: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt
