Pont annyira nehéz – bizonyos szempontból talán még nehezebb is – rászoknunk a jó alvásra, mint a megfelelő étkezésre és a rendszeres sportra, pedig ez előbbi legalább annyira fontos a testi-lelki egészségünk szempontjából, mint a két utóbbi. Az Alvás Világnapját, ami idén március 19-re esik, éppen azért találták ki, hogy felhívják a figyelmet a téma fontosságára, ami most a pandémia miatt még nagyobb hangsúlyt kellene kapjon, mint valaha. Következzen néhány alvási rendellenesség (igen, lehet, hogy számodra is ismerősek lesznek), szó lesz arról, mit okozhat az alváshiány, és pár tippet is összegyűjtöttem, ami könnyebbé és kellemesebbé teheti az alvást.

Forrás: Pexels/Daria Shevtsova

Te is szenvedsz ezektől?

Az az igazság, hogy a leggyakoribb alvásproblémákra van gyógymód, de sokszor egyszerűen nem foglalkozunk velük. Tapasztalatom szerint ilyen például a fogcsikorgatás, amit orvosi nyelven bruxizmusnak hívnak, és valójában baromi káros. Nemcsak a fogaknak, amelyek idővel biztosan elvásnak vagy kilazulnak tőle, de az állkapocsnak is, nem beszélve arról, hogy sokszor az alvás sem túlságosan pihentető így. A problémát lehet orvosolni például harapásemelővel, ami eltartja egymástól a két fogsort, de mivel a fogcsikorgatás valójában a stressz tünete, nem árt kezelni a kiváltó okot sem.

Az is biztosan mindenkivel előfordult már, ha mást nem, gyerekkorában a hosszú nyári szünet alatt, hogy „felborult a biológiai órája”, eltolódott az alvási ciklusa, és csak hajnalban vagy reggel tájt tért nyugovóra, aztán délben vagy még később kelt fel, többnyire halál kómásan. A jelenségnek neve is van, késleltetett alvás szindrómának hívják. Egyes esetekben genetikailag meghatározott, tehát bizonyos emberek jóval hajlamosabbak rá. Az orvostudomány szerint azonban bármennyire súlyos is az eset, mindenképp kézbe vehető. A lényeg, hogy rá kell erőltetnünk magunkat a normál alvási ciklusra, de ha önerőből nem megy, a fényterápia és a melatoninpótlás segíthet. Előfordul ugyanakkor az előbbi ellentéte is, az előrehozott alvásfázis szindróma, amikor már délután elálmosodik az érintett (ez általában idősebb felnőttekre jellemző), hamar lefekszik, és kora hajnalban már „kukorékol”. A cirkadián ritmus zavarát okozza továbbá, ha valaki váltott műszakban dolgozik – neki extrán nehéz dolga van az alvással. 

Nem árt figyelni azt, akivel együtt alszol

Megértem, ha a párod az őrületbe kerget a horkolásával, mégis azt javaslom, figyeld meg a légzését. Ha szabálytalan, kimarad, esetleg levegő után kapkodva fel is riad, napközben pedig fáradt, kialvatlan, jó eséllyel gyanakodhattok alvási apnoéra, amit mindenképpen kezeltetni kell. Az éjszakai légzéskimaradást az okozza, hogy alvás közben ellazulnak a légzőizmok, és beszűkül a felső légút, így átmeneti oxigénhiány lép fel. A legtöbbször 30-60 év közötti férfiakat vagy változókoron átesett nőket érint a probléma. Sokszor fül-orr-gégészeti műtét a megoldás, máskor gyógyszer, végső esetben alvásterápiás készüléket alkalmaznak.

Éreztél már olyat valaha, hogy estefelé a lábszáradban különös, kellemetlen, viszkető, égő érzés áradt szét, és meg kellett mozgatnod ahhoz, hogy elmúljon? Ha igen, te is a lakosságnak ahhoz a tíz százalékához tartozol, akik megtapasztalták életük során a nyugatlan láb szindrómát, csak éppen nem biztos, hogy tudták, mivel van dolguk. Az ezidáig még nem derült ki, mi okozza és hogyan keletkezik a furcsa jelenség, de megfigyelték, hogy a genetikai hajlam, a vashiányos vérszegénység, a terhesség, a vesebetegségek, a Parkinson-kór, a cukorbetegség és reumatológiai betegségek kísérőtünete lehet.

Forrás: Pexels/Orya Kobruseva

Nagyon gyakori alvási rendellenesség az alvajárás, ami a gyerekek 10%-ánál előfordul, a felnőttek közül pedig minden ötvenediket érinti. Ma már tudományos kutatások támasztják alá, hogy genetikailag kódolt betegségről van szó, ugyanakkor az arra hajlamos embereknél mentális zavarok, illetve pszichotróp szerek is kiválthatják. Okozhatja továbbá stressz és nagyon erős fáradtság. Tévhit, hogy az alvajárót nem szabad felébreszteni, sőt, sokszor ez a legjobb, amit tehetünk, főleg, ha a másik testi épsége forog kockán. Először próbálkozzunk azzal, hogy visszavezetjük az ágyába és lefektetjük, ha pedig nem járunk sikerrel, csapjunk valami zajt, lehetőleg távolabb az illetőtől, nehogy ijedtében agresszíven reagáljon.

Az éjszakai kóros felriadás nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is érintheti. A felriadó gyakran sikoltozik, kiabál, felül az ágyban, esetleg verekszik is, emellett gyorsan kapkodja a levegőt, felgyorsul a szívverése és a vérnyomása is felszökik. Évekig tapasztaltam hasonlót: ugyan kiabálásra nem került sor, de rendszeresen felriadtam ijedten, aztán másnapra legtöbbször el is feledkeztem róla. Mivel különösebben nem foglalkoztatott, mitől lehet, sokáig csak legyintettem rá és a stresszre fogtam a dolgot.

Most, hogy utánaolvastam a témának, kiderült, hogy számos tényező kiválthatja a rendszeres felriadást: természetesen elsősorban a stressz és a túlhajszoltság, de bármilyen pszichés probléma, egyes gyógyszerek, vagy akár gyermekkori agykárosodás is szerepelhetnek az okok között. Ilyenkor szintén a kivizsgálás az első lépés: hogy megtudjuk, nem áll-e valamilyen betegség a háttérben, ha pedig kiderül, hogy fizikailag egészségesek vagyunk, akkor pszichológus tud segíteni. Bár sosem diagnosztizáltak, így nem tudom határozottan kijelenteni, hogy nálam is ez a szindróma állt fenn, de a felriadásaim megszűntek, méghozzá wingwave-terápia hatására.

A legszélsőségesebb esetek

A narkolepszia egy idegrendszeri betegség, ami abban mutatkozik meg, hogy – konyhanyelven – az agy képtelen szabályozni az alvás és az ébrenlét fázisait. Az illető tehát bármikor váratlanul álomba zuhanhat, akár beszélgetés, evés vagy vezetés közben is. Nem vitás, hogy ez az állapot igencsak veszélyes lehet, és mindenképp alvásszakértő segítségét igényli. Gyógymód sajnos nincs rá, de bizonyos módszerekkel többé-kevésbé kézben lehet tartani: például előre betervezett rövid pihenőkkel, rendszeres, jó alvással, megfelelő étkezéssel, gyógyszerrel, mozgással, illetve az alkohol és a drogok kerülésével.

A narkolepsziához társulhat kataplexia, amikor hirtelen az összes izom egyszerre elernyed, az illető „lebénul”, de közben éber állapotban van. Lehetnek még úgynevezett hypnagog hallucinációi (többnyire rémképek elalváskor és felébredéskor), és alvásparalízis is előfordulhat nála.

Henry Fuseli: A rémálom (Forrás: Wikimedia Commons, 1781)

Ez utóbbi egyébként a narkolepsziától függetlenül is megjelenhet. Nem véletlenül tartották úgy régen, hogy ilyenkor rossz szellemek, lidércek, démonok, boszorkányok kerítik hatalmába az embert. Az illető kizárólag a szemét tudja mozgatni, beszélni nem tud, és sokszor még hallucinációi is vannak, amiket éber tudattal észlel: valahol az álom és az ébrenlét határán különös tárgyak, személyek, szörnyek jelennek meg előtte. Az állapot általában legfeljebb néhány percig tart. Az okok között szerepel az erős stressz, az életmódbeli változások, valamint az alkohol és az alváshiány együttes hatása. Az alvás közbeni alacsony vérnyomással magyarázzák, illetve azzal, hogy a REM-fázis alatt ideiglenesen lebénult izmok egy ideig úgy maradnak a felriadás után is.

Az alkohol az összes alvási rendellenesség esetében lehet trigger. Ilyen a 2003-ban felfedezett szexszomnia is. A jelenség lényege (ahogy a nevéből már sejthető), hogy elszenvedője álmában folytat szexuális tevékenységet, akár egyedül, akár mással. A betegség nem túl gyakori, ám felfedezése óta sok zaklatásos esetet megmagyarázott.

Gyakrabban fordul elő a gyors szemmozgásos (REM) alvási viselkedészavar, aminek a fő tünete, hogy a REM-fázisban rendesen mozgásképtelen izmok pont hogy nagyon aktívak lesznek: az érintett üt, rúg, kapálózik, harcol. Ez nemcsak a vele egy ágyban alvóra veszélyes, de önmagát is megsebesítheti. Általában 50 év fölötti férfiaknál alakul ki, és sokszor egy másik betegség velejárója vagy előjele, például a Parkinson-kóré.

Halálos alváshiány

A komoly inszomniában szenvedők legsúlyosabb esetben is csak néhány napig bírják alvás nélkül, aki viszont fatális familiáris inszomniával (FFI) küzd, az utolsó időkben egyáltalán nem alszik – majd meg is hal. A tünetek közé tartozik a szorongás, a pánikroham, a hallucináció, a súlyvesztés, a remegés, az ürítési zavarok, az impotencia és az elbutulás. Az inszomnia pihenésre való képtelenséggel kezdődik és hónapokig tartó nemalvásba torkollik, aminek a halál vet véget, általában egy-két éven belül.

Forrás: Pixabay

A betegség középkorúaknál jelentkezik. Mivel keveseket érint, nem is igen kutatják, ellenszere nincs, sőt, egyelőre még a tünetek enyhítésére sincs mód. Arra már rájöttek, hogy a kergemarhakórhoz hasonlóan az FFI is prionbetegség, azaz hibás fehérjék okozzák, amelyek megtámadják az agy egyik központját, a talamuszt. A kiváltó okra ezidáig nem derült fény, de annyi bizonyos, hogy egy genetikai mutációról van szó, és a betegség örökletes lehet. Mindenesetre ne ess pánikba, szerencsére nem túl gyakori: mindössze 100 esetet diagnosztizáltak eddig az egész világon, körülbelül 40 családnál.

Források: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot és oszd meg az ismerőseiddel is! Ha még több hasonlót szeretnél olvasni, ne fogd vissza magad: kövesd be a blogomat. :) Megtalálsz a Facebookon és az Instagramon is.