A legnagyobb mesegyáros, Walt Disney személyét számos különös történet övezi. Állítólag nem ismert könyörületet az üzleti életben, de végtelenül odaadó családapa volt. Mondták perfekcionistának, megszállott munkamániásnak. Úgy tartották, hogy a társaságot nemigen kedveli, néha kicsit szégyenlős. Egy időben antiszemitának bélyegezték, és mivel rendkívüli módon érdekelte a jövő és az azzal kapcsolatos tudományos kutatások, azt is rebesgették róla, hogy a holtteste lefagyasztva várja valahol az újraélesztést. Mi igaz a Disney-t körbelengő szóbeszédekből? 

Forrás: pxfuel

Amikor elkezdtem anyagot gyűjteni ehhez a cikkhez, még nem gondoltam, mennyire nehéz lesz megrajzolni egy olyan ember portréját, akit a világon valószínűleg mindenki ismer, és emiatt nyilvánvalóan mindenkinek megvan róla a véleménye, meg persze számtalan sztori is kering róla a neten. Szó, mi szó, nem kevés rosszat, de legalább ugyanannyi jót hallhattunk már Walt Disneyről, ám azt hiszem, egy dologban mindannyian megegyezhetünk. Nagy ember volt, inspiráló személyiség, aki jelentős dolgot vitt véghez: felgyújtotta a gyerekek fantáziáját, és csodálatos álmokat adott nekik. Köztük nekem is.

„Az élet fényekből és árnyékokból áll. Nem lennénk őszinték, ha megpróbálnánk úgy tenni, mintha nem lennének árnyékok.” 

Walter Elias Disney 1901. december 5-én, azaz pontosan 119 évvel ezelőtt született Chicagóban. Nem volt könnyű gyerekkora. Apja erőszakos személyiség hírében állt, aki amellett, hogy vasszigorral nevelte öt gyermekét, verbálisan és fizikálisan is bántalmazta őket. Nagy szegénységben éltek. Walt a rajzolásba menekült, és már korán megmutatkozott az üzleti érzéke, képeit ugyanis a szomszédokra és a család barátaira próbálta pénzért rásózni. Művészeti iskolákba járt, majd amint tudott, elköltözött otthonról. 16 évesen idősebbnek hazudta magát, csak hogy bekerülhessen a Vöröskereszthez, így az első világháború alatt egy évet Franciaországban töltött mentőautó-sofőrként. Az édesapjával később sem tudott megbékélni, annyira, hogy állítólag még a temetésén sem vett részt. 

„Korán ki kell tűznünk a céljainkat, majd minden energiánkat és tehetségünket bevetni, hogy elérjük őket.”

Disney 1919-ben költözött Kansasbe, és a Pesmen-Rubin Commerical Art Studióban kezdett dolgozni: többek között papírkivágásos animációs reklámokat készített. Itt kötött ismeretséget Ub Iwerksszel, akivel később együtt alkották meg többek között Mickey egér karakterét is. Miután kirúgták őket a cégtől, elhatározták, hogy előbb-utóbb saját vállalkozást indítanak. Először a Laugh-O-Gram című animációs sorozat látott napvilágot, amit a város egyik mozijában vetítettek a filmek előtt, és később ezen a néven született meg Disney-ék első cége, amit Walt testvérével, Roy-jal közösen alapítottak. Sajnos a vállalkozás nem volt hosszú életű, 1923-ra csődbe ment.

Ezután jött a Disney Brothers’ Cartoon Studio, amit rövid úton átneveztek Walt Disney Studióra. Eleinte ez sem ment jól. A vállalat nagyobb cégeknek dolgozott be, például a Universal Picturesnek. Az ő megrendelésükre találták ki Oswald, a szerencsés nyúl alakját, ami annyira jól sikerült, hogy a Universal tulajdonképpen ellopta a karaktert: nem hosszabbították meg a szerződést Disney-vel, a jogokat viszont megtartották, és még animátorokat is átcsábítottak a céghez a Disney Studiótól. Azt beszélik, hogy miután Walt szembesült ezzel a New York-i megbeszélésen, a hazafelé vezető úton, a vonaton pattant ki a fejéből a világ legismertebb rajzfilmfigurájának, Mickey egérnek az ötlete. 

„Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni”

Ekkor az 1920-as évek vége felé járunk. Mickey egér hatalmas siker lett – de nem egyből. Egy egész animátorcsapat dolgozott rajta, és két filmben is szerepelt, mielőtt berobbant volna a köztudatba. Az áttörést a Willie gőzhajó hozta meg 1928-ban, amelyben Disney kölcsönözte a hangját Mickey egérnek. Na, nem nagymonológokra kell gondolni, nézzétek: 

Waltnak természetesen ez a figura volt szíve csücske, nem véletlenül mondta: „Jobban szeretem Mickey egeret, mint bármelyik nőt, akit valaha ismertem.”

Következő évben jött a Silly Symphony-sorozat, és Mickey barátokat kapott: megszületett Donald, Goofy és Plutó. Hatalmas siker lett 1937-ben a Hóferhérke és a hét törpe, ami – gazdasági válság ide vagy oda – még abban az évben 8 millió dollárt hozott (nagyjából másfél millióba került elkészíteni). 8 Oscart nyertek vele. Disney saját bevallása szerint megutálta a Hófehérkét, mert az utána következő években az összes új filmjét azzal hasonlították össze, és egyik sem volt olyan jó.

Disney és a hét törpe a Hófehérkét beharangozó videóban (Forrás: Wikimedia Commons, 1937)

1940-ben jött ki a Pinocchio és a Fantázia, 1942-ben pedig a Bambi, ami Disney egyik személyes kedvence, emellett pedig jó nagy bukás volt. Csakúgy, mint meglepő módon a Hamupipőke (ami pedig az én egyik kedvencem volt gyerekkoromban). Bár a közönség szerette, de akkora költséget jelentett elkészíteni, ami egyszerűen nem térült meg. Disney-ék kénytelenek voltak olcsóbban előállítható filmeket gyártani, ezért többek között ráálltak a természetfilmekre új vállalatuk, a Buena Vista fémjelzésével.

A második világháború alatt a Disney-cégek legfőképp „speciális kormányzati munkát” végeztek, azaz a katonaság számára gyártottak kiképzéssel kapcsolatos, illetve propagandafilmeket, de megjelentek egészségügyi témájú animációik is. Például ez a kissé szürreális videó, ami a menstruációt magyarázza:

„Nem tekintgetünk sokáig a múltba. Megyünk tovább, előre, új kapukat tárunk ki, új dolgokat teszünk, mert kíváncsiak vagyunk, és a kíváncsiság vezet új utakra minket.”

Walt Disney (középen) megmutatja Disneyland terveit 1954-ben Orange megye tisztviselőinek (Forrás: Wikimedia Commons/Orange County Archives, 1954)

A cég nem állt túl jól anyagilag, így esélyük sem lehetett volna Disneyland létrehozására, ha előtte Walt nem kezd el műsort készíteni TV-csatornák számára. A Mickey Mouse Club és a Davy Crockett nagy siker lett, így megnyithatta kapuit 1955-ben Kaliforniában a világ leghíresebb szórakoztató parkja, Disneyland. Meg kell jegyezni, a nyitás napján nem ment minden flottul. Eladtak egy rakás hamis jegyet, aminek köszönhetően állítólag 11 kilométer hosszan kígyózott a sor a kapuk előtt, a nagy melegben a nők magassarkúját megolvasztotta a forró aszfalt, az ivókutak nem működtek, a vízszerelők sztrájkoltak, és néhány játék is meghibásodott. Mindezek ellenére az emberek imádták Disneylandet, és többet Waltéknak sem voltak anyagi gondjaik, öt év alatt megtízszerezték a bevételeiket.

Walt Disney tervezte egy másik élménypark, az Epcot Center megnyitását is, ami végül a halála után valósult meg, de egyáltalán nem az eredeti elképzelései szerint. Ő ugyanis azt szerette volna, ha a helyszínen egy különleges, futurisztikus kísérleti várost alakítanak ki. Testvére, Roy azonban a halála után inkább szórakoztató attrakciókban gondolkodott, és „csak” egy szimpla vidámparkot hozott létre Floridában.

„Sose csinálj semmit, amit más jobban tudna csinálni.”

Walt Disney 1946-ban, 45 évesen (Forrás: Wikimedia Commons/Boy Scouts of America, 1946)

Ezt vallotta Walt Disney, amiből már sejthetjük, hogy nagy valószínűséggel igaz, amit róla mondanak: mindig a tökéletességre törekedett, és rendkívül magas volt a mércéje nemcsak önmaga, de az alkalmazottai szerint mások felé is. Azt mondják, lobbanékony volt, és nem nagyon szerette, ha ellentmondanak neki, ilyen esetben simán kirúgott bárkit a cégétől. Egy pletyka szerint két animátora egy rövidfilmmel lepte meg a harmincötödik születésnapján, aminek a főszereplői Mickey és Minnie egér voltak. Walt azonban nem igazán díjazta az alkotást, és kirúgta a két emberét azzal az indokkal, hogy csúnyán kigúnyolták Mickey egeret (akivel előszeretettel azonosult).

Egy másik szóbeszéd szerint Disney örök gyerek volt, aki rajongott a vasutakért. Saját kerti kisvasutat épített ki, és mindenkit beleültetett, aki látogatóba ment hozzá. Sok helyen azt olvasni, Disney kissé bizonytalan és szégyenlős ember hírében állt, aki nem nagyon szeretett társasági életet élni, de sokan mondják azt is, hogy nagyon barátságos volt, és szeretett a középpontban lenni. Egy időben rasszizmussal, antiszemitizmussal vádolták, ám ezt később sok ismerőse cáfolta.

Az viszont biztos, hogy Disney élt-halt a családjáért. A felesége, Lilian Bounds először csupán az alkalmazottja volt, 1925-ben házasodtak össze. Két gyerekük lett: Diane 1933-ban született, Sharont pedig 1936-ban, nem sokkal a születése után adoptálták. Diane egyszer azt nyilatkozta, hogy apja sűrű elfoglaltságai ellenére minden iskolai előadásán részt vett.

„Mindenki a világon volt egyszer gyerek. Felnövünk, a személyiségünk változik, de mindannyiunkban marad valami a gyerekkorból”

Walt Disney számtalan elismerést kapott, köztük 26 Oscar-díjat, és megalapozta a világ legjelentősebb szórakoztatóipari vállalatát. Erős dohányos volt, filter nélkül szívta a cigarettákat, és fiatalon pipázott is. 1966-ban diagnosztizálták tüdőrákkal, és sugárkezelést kapott, ám végül 10 nappal a 65. születésnapja után, december 15-én meghalt. Szárnyra kelt a pletyka, hogy a testét nem temették el, hanem lefagyasztották, és elrejtették Disneyland alatt, hogy majd amikor az orvostudomány elég fejlett lesz hozzá, felolvasszák és újraélesszék. Ez valószínűleg azért lehetett, mert Disney egész életében rettentően érdeklődött a jövő, és az azzal foglalkozó kutatások iránt. A valóságban Walt Disney holttestét elhamvasztották, a hamvait pedig a kaliforniai Flendale-ben, a Forest Lawn Memorial Park nevű temetőben szórták szét.

Most pedig zsepiket elő, és nézzétek meg a Disney idei karácsonyi üzenetét:

Forrás: itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt