Mintha atombombát dobott volna le a Jeffrey Dahmerről készült új sorozattal a Netflix: az interneten mindenkinek határozott véleménye van róla, amit nem fél hangoztatni. A sajtóban élesen bírálják a témaválasztást, az áldozatok családtagjai felháborodtak, a TikTokon pedig a gyilkossal együttérző tartalmak sokasága jelent meg, nem is beszélve az érte rajongó lelkes tinik posztjairól. A kritikák ellenére – és annak dacára, hogy sorozatgyilkosos filmekkel dugig van a Netflix – a széria nézettsége már az első héten rekordot döntött. Szerintem nem véletlenül.

Forrás: Netflix

Ha valamikor, hát mostanában mindennél fontosabb, hogy rugalmasan tudjunk viszonyulni a változásokhoz. Bullshitmentesen arról, mi az, amit megtehetsz a saját érdekedben, hogy jobban tudj alkalmazkodni a nehéz helyzetekhez.

Fotó: ROMAN ODINTSOV/Pexels

El tudnád képzelni, hogy a halála után időnként előszeded a kriptájából a nagyit, hogy megtisztogasd és átöltöztesd? Hát azt, hogy minden egyes nap kávéval és cigivel kínálod az elhunyt rokonokat? Nem polgárpukkasztásból kérdem – ha hiszed, ha nem, a világ bizonyos részein ezek teljesen hétköznapi gyakorlatnak számítanak. Hiába tűnnek elsőre morbidnak, a furcsa hagyományok egy tőről fakadnak: vallástól függetlenül minden közösségnek meg kell birkóznia a gyásszal és saját halálának gondolatával. Csak mindegyik kicsit másképp teszi ezt.

Charles Parker fotója a Pexels oldaláról

A Toxikoma egyik legerőteljesebb jelenete nyomán gondolkodóba estem, vajon milyen szert adhatott a jó Csernus doki a nagypofájú Győzőnek, amitől az az OPNI udvarán egy bokorban végezte remegve, izzadva, saját magát összehányva-összefosva. A film után az is érdekelni kezdett, hogyan néz ki pontosan egy detoxikációs folyamat és a heroinaddikció terápiája. Ha te is kíváncsi vagy, mi az, ami a moziból esetleg kimaradt, és hogy mi történik a függővel, miután bekerült az elvonóra, jó helyen jársz.

Nico Franz képe a Pixabay -en

Van, aki mindenhová magával cipeli a benne lakó démont, az pedig a jobb pillanatokban együtt örül az illetővel, máskor viszont meg akarja ölni – így fogalmazza meg Jenny Lawson a depresszió lényegét, míg például Sylvia Plath egy fölé boruló üvegburához hasonlítja, Elizabeth Wurtzel pedig fekete hullámként írja le. Ha szeretnéd jobban megérteni ezt a sokakat érintő mentális állapotot, ha te, vagy egy hozzád közel álló szenvedett már tőle, vagy egyszerűen csak érdekel a téma, ezekből a könyvekből mindent megtudhatsz a depresszióról: néhányukkal a legmélyebb bugyrokba szállhatsz alá, néhány pedig segít felemelkedni onnan.

Photo by Dollar Gill on Unsplash

Miért fontos az írónő számára a King’s Cross? Honnan kapta Harry a vezetéknevét? És mi köze a roxforti házaknak a hányózacskókhoz? A munkanélküliből lett milliomos írónő és leghíresebb karaktere, Harry Potter mindketten július 31-én ünneplik a születésnapjukat. Ennek alkalmából összegyűjtöttem néhány kevésbé ismert, érdekes, furcsa vagy éppen vicces tényt az idén 56 éves Joanne Rowling lenyűgöző életéről, és persze, minden idők legsikeresebb gyerekkönyv-sorozatáról.

Forrás: Wikimedia Commons, Daniel Ogren, 2010

Emlékszem, egy időben rettentő divatos volt azzal villogni, ha valaki extrovertáltnak mondhatta magát. Ez a személyiségtípus ugyanis az élet császára, imád a középpontban lenni, nagy szája van, mindenkit ismer, és nem jön zavarba semmilyen váratlan társas szituációban. Aztán néhány évvel ezelőtt eljött az introvertáltak ideje. Másról sem lehetett hallani, mint az addig háttérbe szorított, titokzatos művészlelkek számtalan erősségéről és pozitív tulajdonságáról: hogy szeretnek elmélyülni, csak életre szóló barátságokat kötnek, megfontoltak és megbízhatóak. De mi van akkor, ha úgy érzed, egyik csoporthoz sem húzol, vagy éppen kicsit mindkettőhöz? Adjatok utat az ambivertáltaknak – többen vagyunk, mint gondolnátok.

Itthon is egyre nagyobb trend a tudatos bőrápolás. Ha egészséges és szép bőrt szeretnél, ráadásként pedig egy kis plusz énidőt, tedd meg velem az első lépéseket. De csak ha mosolyogva szeretnél a tükörbe nézni.

Forrás: Pexels/Anna Shvets

Pont annyira nehéz – bizonyos szempontból talán még nehezebb is – rászoknunk a jó alvásra, mint a megfelelő étkezésre és a rendszeres sportra, pedig ez előbbi legalább annyira fontos a testi-lelki egészségünk szempontjából, mint a két utóbbi. Az Alvás Világnapját, ami idén március 19-re esik, éppen azért találták ki, hogy felhívják a figyelmet a téma fontosságára, ami most a pandémia miatt még nagyobb hangsúlyt kellene kapjon, mint valaha. Következzen néhány alvási rendellenesség (igen, lehet, hogy számodra is ismerősek lesznek), szó lesz arról, mit okozhat az alváshiány, és pár tippet is összegyűjtöttem, ami könnyebbé és kellemesebbé teheti az alvást.

Forrás: Pexels/Daria Shevtsova

Mi a közös Leonardo DiCaprióban, Lady Gagában és J. K. Rowlingban? Azon kívül, hogy mindhárman rettentően híresek, még az is, hogy egyikük számára sem ismeretlenek a pszichés zavarok, és állapotukat nyíltan vállalják a nagyközönség előtt. Ezzel sokat tesznek a tabusítás, valamint a megbélyegzés ellen, és azért is, hogy végre megértsük, mentális problémája bárkinek lehet. Ideje jobban megismernünk ezeket és elfogadni egymást.