Füst, zene, szabadság – Mese a rockkocsmáról, ahol felnőttünk

Ha lehunyom a szemem, akár most is könnyedén oda tudom képzelni magam, azokhoz a súlyos, napsárgára mázolt rönkasztalokhoz a hozzájuk illő, feneket nem kímélő, kemény padokkal. Centiről centire rajzolódnak ki előttem a tárgyak: a szétolvadt szélű hamutartók, a sörembléma az épület élénkre festett…

Tovább olvasom