Az öngyilkosság témája hatalmas tabu, sok tévhit övezi, és életre szóló stigmát jelent az érintett családjának vagy annak, aki kísérletet tett rá. Ma, szeptember 10-én van az öngyilkosság megelőzésének világnapja. A végzetes tett sok esetben kivédhető, de ehhez az kell, hogy ne fordítsuk félre a fejünket.

(Forrás: Unsplash)

Először is mindenképpen szeretném tisztázni, hogy úgy gondolom, végső soron mindenki a saját sorsáért és életéért felelős. Nem lehet kívülállóként minden öngyilkossági esetet kivédeni, megakadályozni, és mivel hálistennek nem voltam ilyen helyzetben, el sem tudom képzelni, milyen mérhetetlen terhet jelenthet a családtagok számára a gyász során a bűntudat, amit egy szerettük öngyilkossága okoz. Leszögezném, hogy kicsit sem szeretnék hibáztatni senkit, mert persze aki ellenáll, azon nem lehet segíteni. Mindemellett azt hiszem, jó, ha megpróbáljuk megérteni, mi zajlik az öngyilkosságot fontolgató fejében, és vannak olyan esetek, amikor a kezünket nyújthatjuk a másikért. Ebben szeretne segíteni ez a cikk.

Nem vagyok pszichológus. Blogbejegyzésem javarészt az ongyilkossagmegelozes.hu és az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) oldalán található információk alapján íródott. Ha úgy érzed, szeretnél még jobban elmélyedni a témában, ezeket a weboldalakat érdemes felkeresned. 

40 másodpercenként egy öngyilkosság – Tények és statisztikák

• Évente világszerte átlagosan 800 ezer ember vet véget önkezűleg a saját életének. A 15-29 évesek körében ez a második a vezető halálokok sorában. Több férfi lesz öngyilkos (az áldozatok 65-75%-a férfi), viszont a nők körében gyakoribb az öngyilkossági kísérlet.
• Tavasszal és kora nyáron világszerte megnő az öngyilkosságok száma.
• Az öngyilkosságban meghalt személyek harmadának már volt korábban öngyilkossági kísérlete.
• Pszichológiai, szociális, biológiai, kulturális és környezeti tényezők is szerepet játszanak a szuiciditásban.
• Ha a pszichiátriai diagnózisokat nézzük az öngyilkosságot elkövetőknél, első helyen a depresszió, a másodikon az alkoholizmus áll, de itt muszáj megjegyeznem, hogy a pszichiátriai kórkép nem feltétele az öngyilkosságnak.
• Azok között, akik valamilyen kisebbséghez, illetve kirekesztett csoporthoz tartoznak, szintén magas az öngyilkossági ráta, itt gondolhatunk leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, interszexuális személyekre, börtönviseltekre, menekültekre stb.
• Magyarországon évente 25-30 ezren kísérlik meg, hogy kioltsák a saját életüket, és naponta átlagosan heten halnak meg öngyilkosságban, három nő és négy férfi, ez évente körülbelül 2555 befejezett öngyilkosságot jelent. Közülük 188 személy 30 év alatti. Az utóbbi öt évben 25%-kal csökkent itthon az öngyilkosságok száma. A legfrissebb statisztikák szerint az EU-ban a legnagyobb csökkenést Magyarországon lehet látni.
• Az Öngyilkosság Megelőzésének Világnapját 2003 óta minden év szeptember 10-én tartják az International Association for Suicide Prevention (IASP) kezdeményezésére. Az akció lényege, hogy beszélgessünk a témáról, és hogy minél több emberhez eljusson, miként lehet segíteni valakinek, hogy kiutat találjon a mélyből.

Honnan tudhatod, hogy valaki fontolgatja az öngyilkosságot?

Talán a legnagyobb tévhit az öngyilkossággal kapcsolatban, hogy aki beszél róla, az nem fogja megtenni. Igen, előfordulhat, hogy valaki „csak fenyegetőzik” vagy „szeretné felhívni magára a figyelmet”, de ha belegondolunk, nem éppen elég nagy baj az, ha így van? Nem jelenti ez is ugyanúgy, hogy az illető komoly gondokkal küzd és segítségre lenne szüksége? A szakemberek azt mondják, még akkor sem szabad figyelmen kívül hagyni az öngyilkossággal kapcsolatos megjegyzéseket, ha úgy tűnik, a kimondójuk csak viccelődik velük. A statisztikák szerint tíz öngyilkosság elkövetőjéből nyolc beszél a szándékáról, és több mint a felük orvosi segítséget is kér a tettét megelőző hat hónap folyamán, például elmegy a háziorvosához vagy egy pszichológushoz.

(Forrás: Pixabay)

A legtöbben hajlamosak automatikusan azt gondolni, hogy aki fontolgatja az öngyilkosságot, az biztosan valamilyen pszichés kórképpel küzd. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint azonban bár az összefüggés tagadhatatlan, sok esetben egy válsághelyzet sodorja az öngyilkosságig az embereket. Komoly rizikófaktort jelenthet egy veszteségélmény, a gyász, a szakítás, a magány, a diszkrimináció, egy krónikus, nagy fájdalommal járó betegség, az erőszak, a bántalmazás. A legveszélyeztetettebbek pedig azok, akik előzőleg már kíséreltek meg öngyilkosságot.

Hétköznapi beszélgetések során én is sokszor tapasztaltam, hogy azok, akik semmilyen szinten nem kerültek még kapcsolatba öngyilkossággal, vagyis a környezetükben nem fordult elő ilyen tragédia és nekik maguknak sem voltak még öngyilkos gondolataik, egyszerűen képtelenek megérteni, hogyan juthat el valaki odáig, hogy kioltsa a saját életét. Nem biztos, hogy őket bármi rá tudja bírni az empátiára, de annak, aki kicsit is érzékenyebb az embertársai szenvedései iránt, a már említett magyar weboldal leírását idézném a témában: „Akik nincsenek az öngyilkossággal együtt járó mély depresszió, kiábrándultság fogságában, azok számára nehéz lehet megérteni egy ilyen tett motivációját. Azonban egy öngyilkosságot fontolgató ember olyan mély fájdalmat él át, hogy helyzetéből nem lát más kiutat. Az öngyilkosság az elviselhetetlenné vált szenvedésből való kétségbeesett menekülési próbálkozás. Az embert ilyenkor elvakítja az öngyűlölet, reménytelenségérzés, elidegenedés. Az öngyilkosságot fontolgató ember nem lát más kiutat, csak a halált.” Aki pedig azt gondolja, hogy ez egy önző tett azokkal szemben, akit az illető hátrahagy, annak elmesélem, amit már több, öngyilkosságot megkísérlő embertől hallottam: ilyenkor a kétségbeesett személy úgy érzi, hogy a körülötte lévőknek, a családjának, a barátainak is jobb, ha ő nincs, hiszen csak terhet jelent számukra.

Legtöbbször akkor kezd el valaki öngyilkosságon gondolkodni, amikor olyan élmény éri, amit nem tud feldolgozni, ami „az ént alapjaiban fenyegeti” (az ongyilkossagmegelozes.hu megfogalmazása szerint), és ez akkora lelki és mentális fájdalommal jár, ami minden fizikainál rosszabb.

Az illető ilyenkor hibáztatni, utálni kezdi magát, és többé nem hisz abban, hogy jóra fordulhatnak a dolgok. Kríziskor bekövetkezik a disszociáció, azaz a személy szinte önkívületi állapotba kerül, eltávolodik önmagától. Az ember agyában megnövekszik a stresszhormonszint, ennek hatására pedig csökken a homloklebeny működése, ami a problémamegoldásért, a racionális gondolkodásért, a tervezésért felelne.

Egyébként, ha valaki például depressziós, már amúgy is megváltoztak a normál agyi funkciói, amit nem lehet akaratlagosan legyőzni (ezt sokan nem tudják, akik ilyen esetben elkezdik győzködni a depressziós barátjukat, hogy szedje már össze magát, aztán megharagszanak rá, hogy nem teszi).Az öngyilkosságig eljutni legtöbbször egy komoly harc, belső vívódás eredménye, közben pedig az ember vészjelzéseket ad le a környezetének. Ekkor még sokszor van idő közbeavatkozni.

Figyelmeztető jel lehet, ha az illető:

• sokat beszél a halálról;
• sokat foglalkozik vele, történeteket, verseket ír róla;
• rendszeresen beszámol arról, hogy értéktelennek, boldogtalannak, szomorúnak, magányosnak érzi magát, vagy hogy kilátástalan a helyzete, nincs jövője;
• az önutálat jeleit mutatja, kifejezi, hogy tehernek érzi magát;
• elutasítja a dicséreteket;
• extrém hangulatingadozásai vannak;
• drasztikusan megváltoznak a szokásai, a személyisége, esetleg a külseje, felhagy azokkal a dolgokkal, amiket korábban szeretett csinálni;
• eltávolodik a barátaitól és a családjától, legtöbbször egyedül van;
• sokat fogy (vagy esetleg hízik), megváltoznak az étkezési és alvási szokásai;
• elajándékozza a kedves dolgait, eladja az értékeit, végrendelkezik, „elrendezi az ügyeit”, elköszön;
• önromboló, önkárosító viselkedést folytat: sokat iszik, drogokat fogyaszt, felelőtlenül vezet, megváltozik a szexuális magatartása;
• olyan eszközöket keres, amikkel megölheti magát, például gyógyszereket, fegyvert;
• egy zaklatott időszak után hirtelen megnyugvást mutat – ez jelentheti azt, hogy meghozta a végső döntést.

További befolyásoló tényezők, ha az illető hangulatzavarral, mondjuk depresszióval vagy bipoláris zavarral küzd; alkoholista; egy kisebbség vagy kirekesztett csoport tagja; korábban már kísérelt meg öngyilkosságot; illetve, ha a közvetlen környezetében már történt hasonló tragédia.

(Forrás: Pexels)

Mit tehetsz, ha felfedezted valakin ezeket a jeleket?

Ne kezdj el azon rágódni, az illető vajon mennyire gondolja komolyan – teljesen mindegy, segítségre van szüksége! Akármilyen nehéz és kellemetlen, először próbálj meg beszélgetni vele, ne félj attól, hogy ez fokozhatja az öngyilkossági szándékát, mert nem így van, a törődésből sosem lehet baj. Kérdezz rá egyenesen, fontolgatja-e az öngyilkosságot. Ne ítélkezz, hallgasd meg figyelmesen, legyél empatikus. Kérdezd meg, hogyan segíthetsz, de ne tukmáld rá a saját megoldásaid és életszemléleted, ne próbálj tanácsot adni és vitatkozni.

A következő fontos lépés egy szakember felkeresése.

Első körben segítséget nyújthat egy telefonos lelkisegély-szolgálat (a 116-123-as ingyenes, éjjel-nappal hívható segélyhívószám), de az illetőt érdemes arra biztatni, hogy személyesen is találkozzon egy pszichológussal és/vagy pszichiáterrel. Ide kattintva előjön egy lista a pszichoterápiás rendelőkről, intézetekről, van köztük TB-támogatott és fizetős is. SOS-helyzetben bármelyik kórház sürgősségi baleseti osztályán vagy pszichiátriáján lehet jelentkezni, közvetlen veszély esetén pedig a mentőket kell hívni.

Öngyilkossági gondolatokkal küzdesz?

Az említett weboldal öt azonnali lépést javasol azok számára, akik ebben a pillanatban is öngyilkossági gondolatokkal küszködnek: ígérd meg, hogy most rögtön nem teszel semmit; kerüld az alkoholt, a drogokat és azokat a gyógyszereket, amiket nem orvos írt fel; szedd össze és távolítsd el azokat a tárgyakat a környezetedből, amik veszélyt jelenthetnek; hidd el, hogy van remény és kiút, akármennyire is borúsnak látod a körülményeket; illetve próbáld meg megosztani valakivel az öngyilkossággal kapcsolatos gondolataidat. Persze, könnyű mondani, de attól függően, hogy mennyire vagy rosszul, ha tudsz, próbálkozhatsz néhány dologgal, például ezekkel:

• Mindennap beszélj valakivel! Az a legjobb, ha ezt személyesen teszed. Ápold az emberi kapcsolataidat, kerüld az egyedüllétet.
• Alakíts ki egy napi rutint.
• Tölts időt a szabad levegőn és a természetben.
• Végezz testmozgást, próbálj meg egészségesen táplálkozni és eleget aludni.
• Végezz olyan tevékenységeket, amik örömet okoznak, ez lehet a festés, az olvasás, a főzés vagy bármilyen hobbi.
• Gyűjtsd össze és írd fel egy papírra a személyes céljaidat: kipróbálni vagy megkóstolni valamit, eljutni valahova, tanulni egy új dolgot stb.
• Kerüld azokat a tevékenységeket, amiktől úgyis csak rosszabbul érzed magad, például a régi fényképek nézegetését vagy a szomorú dalok hallgatását. Próbáld minél inkább elterelni a figyelmed a negatívumokról.
• Dolgozz ki egy tervet arra az esetre, ha nagyon mélyre kerülnél, és szedd össze azoknak a telefonszámait (az orvosod, a terapeutád, a családtagjaid, barátaid), akik segíthetnek.

Hosszútávon persze a terápia működhet legjobban, melynek keretein belül meg lehet tanulni hatékony stresszkezelési technikákat is, például az autogén tréninget. Ne feledd: bár most borzasztóan nehéz helyzetben vagy, és nem biztos, hogy így látod, de hidd el, jobban fogod érezni magad. Ne félj segítséget kérni!

Források: itt, itt, itt, itt és itt

Ha még több hasonló cikket szeretnél olvasni, akkor kövesd be a blogomat, lájkold a szerzői Facebook-oldalamat, ha pedig szeretnél jobban megismerni, nézd meg az Instámat is.