Öt dolog, amit Chris Hadfield sztárűrhajóstól tanulhatunk
Ma ünnepli 61. születésnapját a legjobb fej asztronauta, ezért ebből az alkalomból összegyűjtöttem öt érdekességet, amit Chris Hadfield az űrhajózásról és a földi életről tanít nekünk.
Sokaknak Chris Hadfieldről kapásból az ugrik be, hogy ő az a bajuszos „celebűrhajós”, aki megmutatta, hogyan hánynak az asztronauták a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), de az is lehet, hogy némelyeknek eszükbe jut David Bowie Space Oddity-jének űrbeli feldolgozása is. Szerintem mindkét dolog menő, de amikor elolvastam Chris könyvét, az Egy űrhajós tanácsai földlakóknak címűt, rájöttem, hogy ő egy egészen kivételes személyiség, és még tengernyi dolgot lenne érdemes tudnunk róla meg úgy általában az űrhajóslétről, ami akár a mi életünket is jobbá teheti.
Chris Hadfield szkafanderben 2011-ben (Forrás: Wikimedia Commons/NASA/Robert Markowitz, 2011)
Hadfield az első kanadai, aki űrsétát tett és aki az ISS parancsnoka volt. Három küldetése során összesen 165 napot, 16 órát és 21 percet töltött a világűrben. Utoljára csaknem fél évig tartózkodott a Nemzetközi Űrállomáson, mialatt számos videót készített az űrhajósok hétköznapjairól, aktívan posztolt a Twitterre, dalokat vett fel, később pedig könyvet írt a tapasztalatairól, és a mai napig motivációs előadásokat tart. 1959. augusztus 29-én született, ma 61 éves. Nézzük, mi az, amit mindenképpen érdemes megtanulnunk tőle.
1. Soha ne add fel az álmaidat!
Elcsépelten hangzik, de ha valakinek, akkor Chris Hadfieldnek elhihetjük, hogy ha elszántan küzdünk a céljainkért, akkor az álmunk valóra válhat. Chris egy farmon nőtt fel Kanadában, és akkor határozta el, hogy űrhajós lesz, amikor 69-ben, tízévesen végigizgulta a tévé képernyője előtt a holdraszállást. Mivel akkoriban még nem létezett űrügynökség Kanadában, nem volt bevett módja annak, hogyan lehet egy kanadaiból asztronauta. Christ azonban nem lehetett eltántorítani, onnantól fogva az életét átszőtte a vágy, hogy űrhajós lehessen, és minden döntését ennek érdekében hozta meg.
Keményen tanult, berepülőpilóta és mérnök lett. Tesztpilótaként a 90-es évek elejéig több mint 70 különböző repülőgépet vezetett a kanadai légierőnél.
Az időközben (1989-ben) megalakult Kanadai Űrügynökség 92-ben kezdett el űrhajósokat toborozni, ahová Hadfield persze azonnal jelentkezett, 5329 másik, egészséges fizikumú, egyetemet végzett kanadaival együtt. Közülük összesen húsz embert választottak ki végül – beleértve Hadfieldet is.
Chris három év múlva mehetett először az űrbe küldetésspecialistaként; ez volt a NASA második űrsikló küldetése a Mir űrállomásra. Élelmiszert, vizet és tudományos eszközöket szállítottak az Atlantis űrrepülőgéppel, és összesen 8 napot töltöttek odafent.
2. A legnagyobb vészhelyzetben is maradj higgadt!
Hadfield második űrutazása alkalmával, amin küldetésfelelősként vett részt, két űrsétát is végrehajtott. Az elsőn rögtön pechje volt. Úgy öt óra elteltével egyszer csak arra lett figyelmes, hogy vízcseppek lebegnek a szkafanderében. Éppen azon tűnődött, hogy talán a vizeszacskója szivároghat, amikor erőteljes csípést érzett a bal szemében, majd eleredt a könnye. Az űrben azonban gravitáció híján a könny nem cseppen le, hanem egyre nagyobb folyadékgömbbé válva csak gyűlik és gyűlik az ember szemében, aztán ha elég nagy lett, átszivárog a másik szemébe is. Chris tehát gyakorlatilag megvakult a világűrben lebegve, csavarkulccsal a kezében, de ahelyett, hogy pánikolni kezdett volna, józanul végiggondolta a helyzetét. Értesítette Houstont, ahol a szakértők azonnal tanakodni kezdtek, mit tehetne, és azt javasolták, kezdje kiengedni a szkafanderéből a levegőt, hogy a feltételezett szennyeződés is távozhasson.
Chris látása szerencsére lassan kitisztul, így folytatni tudja a munkát, a Canadarm2 robotkar felszerelését az ISS külsejére. Végül majdnem 8 óra alatt a társával teljesítették a feladatot. Később kiderült, hogy a páramentesítő oldat volt a ludas, amit Hadfield nem törölt le maradéktalanul a sisakja ablakának belsejéről, így tulajdonképpen olyan volt, mintha szappant dörzsölt volna a szemébe. Azóta az űrhajósok nem irritáló, „könnymentes” szert használnak a tisztításhoz.
Hadfield sokat mesél a könyvében arról, hogy egy-egy űrsétára évekig készülnek, és minden eshetőséget végiggondolva részletes koreográfiát készítenek az űrsétákhoz, amihez több száz ember munkája szükséges. Az összes forgatókönyvet végigpörgetik, és ez segíti őket abban, hogy minden szituációban higgadtak maradhassanak. Chris a negatív gondolkodás erejének is nevezi ezt a fajta módszert, ami – bár ma népszerű pszichológiai trendeknek ellentmondani látszik –, segít abban, hogy az űrhajós mindenre, a legrosszabbra is felkészülve, az összes tényt és lehetséges kimenetelt ismerve megbirkózzon a félelemmel.
3. Az űrhajósok szuperhősök...
„Minthogy a személyzet hosszú hónapokra távol van a civilizációtól, ezért sok egyéb területen is jártasaknak kell lenniük az űrhajósoknak. Tudniuk kell alapvető sebészeti és fogászati beavatkozásokat végrehajtani, számítógépet programozni, újrahuzalozni egy elektromos panelt, profi minőségű fényképeket készíteni, sajtótájékoztatót tartani – és mindezt úgy, hogy közben harmonikus a kapcsolatuk az űrhajóstársakkal, akikkel a nap 24 órájában és a hét minden napján egy viszonylag szűk térben vannak összezárva” – írja Hadfield a könyvében. Azt is kifejti, hogy míg régebben az űrhajósok fő képessége az volt, hogy el tudják vezetni a világ legbonyolultabb járművét, most az a legfontosabb, hogy bírják a több hónapig tartó bezártságot.
Ami pedig az űrsétát illeti, az sem csupán lebegés a végtelen semmiben, miközben gyönyörködhetünk az exkluzív kilátásban, és esetleg motozunk ide-oda mondjuk az ISS külsején.
„Az űrséta olyan, mint a sziklamászás, a súlyemelés, egy kisebb berendezés megjavítása és egy bonyolult páros tánc eljárása – mindez egyidejűleg, miközben ormótlan ruhát viselsz, amelyik dörzsöli a csuklódat, az ujjaid hegyét és a nyakadat. A súlytalanságban sok egyszerű feladat végrehajtása hihetetlenül nehézzé válik. Ha villáskulccsal meg kell lazítanunk egy csavaranyát, az olyan, mintha korcsolyát csatolva és kapuskesztyűt húzva kellene kereket cserélnünk.”
Tegye fel a kezét az, aki vállalkozna a feladatra.
Hadfield űrséta közben (Forrás: Wikimedia Commons, 2001)
4. ...ugyanakkor hétköznapi emberek is
Hadfield 2012 decemberétől 2013 májusáig tartózkodott harmadjára az űrben, mint az ISS parancsnoka és a 35-ös expedíció vezetője. A küldetés során számos kísérletet elvégeztek a csapattagok, és főleg az űrbeli lét emberi testre gyakorolt hatását vizsgálták. Christ a fia, Evan győzte meg arról, hogy használja a közösségi médiát, ekkor kezdett el rendszeresen képeket posztolni a Twitterre, és ezért készült el végül az a David Bowie-feldolgozás, ami aztán bejárta az internetet, és néhány nap alatt több mint hétmilliós nézettséget produkált (azóta ez a szám 47 millióra duzzadt). A felvétel még magát Bowie-t is lenyűgözte.
Hadfield sok érdekes és látványos videót készített hétköznapi tevékenységekről, amelyek az ISS-en számunkra korántsem szokványosan működnek: bemutatta például, milyen az űrben sírni, hogyan készítenek el bizonyos ételeket vagy hogy miként alszanak az űrhajósok. Mindez azért volt klassz, mert az űrhajózást és a tudományt egy csapásra közelebb hozta az egyszerű földlakókhoz. Az űrben Hadfield sokat gitározott, komponált, koncertet is adott, és élőben válaszolt iskolások kérdéseire.
Nem sokkal azután, hogy a csapat hazatért a Földre, Hadfield bejelentette, hogy visszavonul az űrhajózástól, de továbbra is szeretné népszerűsíteni az űrkutatást. Azóta is ezt teszi.
5. Tegyél a közös célért!
Ha végigtekintünk egy űrhajós karrierútján, két jellemzőre lehetünk leginkább figyelmesek. Az egyik, hogy egy űrhajós munkájának összességében csak a legkisebb, mondhatni elenyésző részét teszi ki a tényleges űrrepülés, a másik pedig, hogy ezen kívül is számos különféle pozíciót lehet betölteni űrhajósként, amelyek nagyon változatosak, ranglétra pedig, mint olyan, nem létezik, mert azon tulajdonképpen le-fel ugrálnak az asztronauták. Hadfield sokféle munkakört töltött be élete során, a teljesség igénye nélkül: volt földi küldetésirányító, robotikai igazgató, segédkezett az űrsiklók biztonságtechnikájának fejlesztésében, képviselte a NASA-n belül a kanadai asztronautákat, és két évet élt Oroszországban is, ahol az űrhajósok kiképzését felügyelte.
Hadfield több nyilatkozatában és a könyvében is hangsúlyozta, hogy
az űrhajósok egy közös célért tanulnak és dolgoznak, miközben alázattal elfogadják, hogy az a sok munka, amit elvégeznek, az apró feladatok, tesztek, szimulációk nem feltétlenül az egyéni pályafutásuk szempontjából fontosak, hanem egy nagyobb vállalkozás sikeréhez járulnak hozzá.
Ez történik a kiképzés alatt és később, a munkájuk során is. Hadfield, bár hivatalosan már visszavonult, valójában a mai napig ezzel foglalkozik: szereplésével és motivációs előadásaival mindig hozzáad egy kicsit a kollektív célhoz.
+1. És végül: lásd a világot, amiben élsz.
Források: Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai földlakóknak, illetve itt, itt, itt és itt
