Arról már meséltem, mi történik a műtét alatt, és hogy mit jelent a 120%-os látás. Most a regenerálódásról szeretnék szót ejteni, na meg arról, miért ne vegyél készpénznek mindent, amit mások állítanak, és azt is elmondom, mit sikerült kiderítenem a műtét utáni kontaktlencse-viselésről.

Oké, túlvagyok a műtéten, de miből áll a gyógyulás?

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a gyógyulási folyamat egyénenként változik, de van néhány tipikus jelenség, amiről szerintem érdemes szót ejteni. Nem, már nem kell egy sötét szobában dekkolni egy hétig, simán ki lehet menni napszemüvegben már aznap, és a kínok kínját sem kell kiállni, legalábbis, ha a lebenyes műtétről van szó.

A látásélesség ingadozására viszont fel kell készülni, emellett nagyon jellemző még a szemszárazság (erről egyébként a klinikán is megadják a megfelelő infókat). Ehhez kapcsolódik a harmadik dolog, amit nem lehet megúszni. Nem tudom, mennyire mondok újdonságot azzal, hogy bár a műtét maga tényleg teljesen fájdalommentes, arra számítanod kell, hogy miután elmúlik az érzéstelenítő hatása, azért nem olyan lesz, mintha hozzá sem nyúltak volna a szemedhez. Legjobban ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, mint amikor rettentően be van gyulladva a szemed, mondjuk egy túlhasznált kontaktlencse vagy kötőhártyagyulladás miatt. A fájdalom – ami nálam nem haladta meg azt az erősséget, hogy gyógyszert vegyek be rá, és ez nem is nagyon jellemző – csak lassan, egy-másfél hét alatt múlik el. Persze, ez a kellemetlenség eltörpül amellett, amit kapsz, nevezetesen, hogy végre jól látsz, és olyat is hallani, hogy valakinek teljesen minimálisak ezek a tünetek. (Egy kis update: a blogbejegyzés megjelenése óta páran jelezték, hogy náluk például egyáltalán nem volt jellemző a szárazság és a látásélesség-ingadozás – tudjátok, hogy ilyen is van, szóval tényleg nagyon változatos a gyógyulási folyamat.)

A lebenyes műtéteket leíró marketingszövegek kiemelt pontja, hogy dolgozni akár már másnaptól lehet. Nos, ezt erősen vitatnám. Lehet, hogy van olyan, akinek rögtön megy a monitorbámulás, de én eleinte a legalacsonyabb fényerőnél is úgy éreztem, mintha egy baromi nagy reflektort irányítottak volna három centiről egyenesen az arcomba, és azonnal elkezdett szúrni, száradni a szemem, alig bírtam nyitva tartani. Nagyjából másfél hét kellett ahhoz, hogy huzamosabb időt kibírjak a gép előtt. Szóval nem árt, ha számoltok vele, hogy benne lehet a pakliban egy hosszabb betegszabi.

Az egyenletből nem szabad kihagyni a szemcseppezést sem, ami a műtét utáni hónapokban elengedhetetlenül fontos. Dióhéjban: az első nap még negyedóránként szükség van műkönnyre, aztán fokozatosan lehet csökkenteni az adagot, és a kontrollokon mindig meg lehet beszélni, mennyit érdemes még használni. Én most, majd egy hónappal a műtét után néhány óránként szoktam még cseppenteni, de ha úgy érzem, hogy száraz a szemem vagy homályosan látok, akár sűrűbben is. Nem csak azért akartam ezt megemlíteni, hogy készülj rá, a műtét utáni hónapokban a műkönny lesz a legjobb barátod, akit muszáj minden körülmények között mindenhova magaddal vinned, hanem azért is, hogy tudd: a cseppeknek elég komoly költségvonzata is van, ugyanis 3-4 ezer forintba kerül egy kis doboz, amit néhány naponta kell megvenned (én legutóbb 6 nap után vettem újat, eleinte kb. 2-3 napig bírta egy doboz, flakon, üvegcse, vagy nem is tudom hirtelen, hogyan nevezik ezt a kis izét). Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az első műkönny, amit kipróbálsz, be fog válni, a kísérletezgetés pedig drága mulatság, főleg, ha némelyik annyira kellemetlen érzést okoz, hogy egyáltalán nem tudod használni. Én így jártam a Vizollal (teljesen elhomályosította a látásom) és a Cationormmal (ez még szúró, csípő érzést is okozott). Mások esküsznek ezekre, és nem szeretik a Refresh-t, nekem viszont az vált be legjobban.

Amiről még mindenképp szeretnék szót ejteni, az az, hogy különböző fórumokon sokan írják, „visszaromlott” a szemük a műtét követő években. Akadnak olyanok, akiket ezután újra megműtenek, másokat elhajtanak azzal, hogy egyéb okból romlott a látásuk. Ebben nem tudok igazságot tenni, mert nem interjúvoltam meg mindenkit, akinek ilyen jellegű problémája volt, de egyvalamit azért megemlítek. Úgy vettem észre, hogy sokan meg vannak győződve arról, hogy ha egyszer átesnek a műtéten, soha többé nem lesz majd szükségük szemüvegre. Ez már csak azért sem életszerű, mert az öregségi szemromlás előbb-utóbb mindenkit elér, de sajnos különböző betegségek vagy hormonváltozás, szülés és még ezer dolog hatására is romolhat a látás. Gondoljunk csak bele: ezeket a jövőbeli változásokat mégis hogyan tudná korrigálni előre a lézer?

Jó ötlet a netről tájékozódni?

Én speciel szeretek minél többet tudni az engem érintő kérdésekről (egyesek szerint ezt néha kicsit túlzásba is viszem, ami nyilvánvalóan szakmai ártalom lehet…), főleg, ha egy olyan volumenű dologról van szó, mint egy lézeres szemműtét, ezért nem vacilláltam sokat, mielőtt beléptem a tematikus Facebook-csoportokba, végigböngésztem a neten fellelhető fórumokat és a lézerkezelést végző intézmények véleményezését. Mielőtt azonban hozzám hasonlóan beugrasz az információtengerbe, mindenképpen legyél tisztában néhány dologgal. Mindenekelőtt azzal, hogy amit látsz, az nem feltétlenül reprezentatív minta.

Azt hiszem, általánosságban igaz, hogy sokszor azok nyilvánulnak meg a neten egy adott témában legtöbbet és legerőteljesebben, akiknek valamilyen problémájuk van, hiszen aki teljesen elégedett egy szolgáltatással, kevésbé veszi a fáradtságot, hogy kifejtse a véleményét vagy kommenteljen, illetve egyáltalán, hogy csatornát keressen a kérdésének, panaszának (mivel nincs is neki). A másik fontos dolog, hogy az emberek nagy része tájékozatlan vagy félretájékozódik, ami abból is eredhet, amit már pedzegettem: a negatívumokra a klinikák kevésbé készítenek fel, mi meg hajlamosak vagyunk mindenfélét összeolvasni. Ezt mutatja, hogy az egyik leggyakoribb kérdés a műtét után az, hogy „eltelt x idő, és még mindig rosszul látok, mi lehet a baj?”...

Legyél szkeptikus minden gyanús infóval szemben, gondolkodj reálisan, és ne felejtsd el, hogy biztosan találkozol pár légből kapott, oltári nagy baromsággal is a neten. Személyes kedvenceim, hogy a „lebeny sosem forr vissza, és bármikor elmozdulhat, kieshet”, és hogy többé nem lehet 4000 méter fölött túrázni, mert attól istenbizony megvakulsz.

Amiatt viszont nagyon is érdemes ezeket a csoportokat, fórumokat böngészni, hogy képet kapj az esetlegesen előforduló mellékhatásokról és szövődményekről, mint a szemszárazság (a leggyakoribb, és valóban tud súlyos lenni), a fényudvar- vagy a kettős kontúr látása, a szemkáprázás. Az én szubjektív meglátásom az, hogy arányaiban kevés a maradandó probléma, a legtöbb tünet inkább csak az első időkre jellemző, viszont a már említett tájékozatlanság miatt az emberek hajlamosak a kelleténél jobban ráparázni ezekre. Ugyanakkor nem akarom elbagatellizálni sem a dolgot: fontos mérlegelni, és eldönteni, vállalod-e a kockázatot.

Ami miatt én vacilláltam...

...az az volt, hogy eleinte senki nem tudott határozottan válaszolni arra a kérdésemre, lehet-e kontaktlencsét viselni a műtét után, és ha igen, akkor milyet. Természetesen nem arra készültem, hogy szükségem lesz rá, mégis tartottam tőle, hogy nem lesz dioptriamentes a szemem. Ezt egyébként az enyémhez hasonlóan magas dioptriaszámnál (-8 és cilinder) nem is ígérik. Hogy mire vállalnak garanciát, arról a műtét napján kapsz egy papírt. Az írás a lehetséges szövődmények listáját is tartalmazza, talán ez az oka annak, hogy nem kapod meg előbb: nem akarnak elijeszteni. Pedig sokkal jobban venné ki magát, ha ezt már korábban az orrod alá nyomnák, nem az utolsó pillanatban, amikor amúgy is izgulsz, így a szöveg felét sem tudod értelmezni. (Ennek az információnak a birtokában viszont most már akár meg is tudod beszélni a kezelőorvosoddal, ha előbb szeretnéd látni a papírkádat. Szerintem nem fogják azt mondani, hogy nem lehet.)

Visszakanyarodva: mivel az én esetemben volt/van rá egy kis sansz, hogy megmarad egy kevés dioptria, és ugye ott van öregségi szemromlás is, azt pedig nem szerettem volna, hogy rá legyek szorulva a szemüvegre, így a kontaktlencsekérdés számomra nagyon lényeges volt. Miután beszéltem vagy ezer emberrel, köztük kontaktológusokkal is, azt sikerült kiderítenem, hogy attól függ, lehet-e hordani kontaktlencsét a műtét után, mennyire lapítják el a szem görbületét. A szakemberektől zömével azt a választ kaptam, „elvileg” nagy valószínűséggel lehet lencsét illeszteni a szemre (úgy tűnt, a legtöbbjük nem nagyon próbálkozott még ilyennel, és csak elméleti szinten kezelik a kérdést), de az jó eséllyel nem a legtöbbek által használt, népszerű, olcsó és kényelmes lágy típus, hanem hibrid vagy kemény lencse. Utánanéztem, és ezek sajnos általában kényelmetlenebbek és jóval drágábbak is. Ez igencsak gondolkodóba ejtett, de végül úgy határoztam, hogy a nagy nyereség reményében vállalom a kockázatot.

Éppen ma voltam az egyhavi kontrollon, most viszonylag gyenge eredményt sikerült produkálnom, ugyanúgy, ahogy a műtétem utáni napon, hivatalosan a bal szemem 90, a jobb 100%-os lett (a többi mérésem eredménye az első részben), bár azt nem igazán értettem, hogy amikor jobb szemmel olvastam volna tovább a táblát, miért állított le a doktornő (simán meglett volna az 1,2-es sor is). A bal szememet valóban jóval gyengébbnek érzem, viszont a két szememmel együtt elég jól látok.

Még sokszor homályos a kép vagy száraz a szemem, de napról napra picivel jobb a helyzet. Előfordul, hogy le akarom venni a szemüvegem elalvás előtt vagy ki akarom venni a lencsét, aztán rádöbbenek, hogy ezek már nincsenek. (Szerencsére rendszerint még azelőtt, hogy belenyúlnék a szemembe.) A végleges látásélesség fél év után áll be, mondhatjuk, hogy ennyi idő kell a teljes gyógyulásig, regenerálódásig, addig nekem még jó pár hónap hátra van. Eddig nem bántam meg a kezelést, de erre a kérdésre még lehet, hogy visszatérek decemberben. :)

UPDATE: Augusztus végén volt a három havi kontrollom, mindkét szemem 100%-on áll. Még mindig nem tudok meglenni szemcsepp nélkül, de fokozatosan egyre kevesebb kell. A párom természetes sasszemével összemérve (pl. autók rendszámán, messze lévő feliratokon) csak egy kicsivel vagyok lemaradva tőle.

UPDATE 2: December elején voltam a féléves kontrollon, 110-110%-os lett mindkét szemem, és így is érzem, klasszul látok. Úgy tűnik, én a szárazabb szeműek közé tartozom, mert reggelente még mindig tolom a szemcseppet, és időnként este is csepegtetek egyszer-kétszer, de úgy érzem, csak idő kérdése, hogy letegyem a cuccot. :) Fent ígértem, hogy visszatérek arra a kérdésre decemberben, megbántam-e a kezelést. Nos, a válaszom: NEM, nagyon nem bántam meg. Most, hogy elmúlt a látásélesség-ingadozás és a homályosodás, nagyon elégedett és boldog vagyok a szuper látásommal.

Olvasd el a témában készült első cikkemet is - főleg, ha kíváncsi vagy rá, hogyan zajlott maga a kezelés. Katt ide!

Ha szeretnél jobban utánanézni a témának, és kíváncsi vagy mások tapasztalataira, ezt és ezt a Facebook-csoportot ajánlom.