Aggaszt a jövő? Ideje fejlesztened a lelki ellenállóképességed
Ha valamikor, hát mostanában mindennél fontosabb, hogy rugalmasan tudjunk viszonyulni a változásokhoz. Bullshitmentesen arról, mi az, amit megtehetsz a saját érdekedben, hogy jobban tudj alkalmazkodni a nehéz helyzetekhez.
Fotó: ROMAN ODINTSOV/Pexels
Van, amire nincsen közvetlen ráhatásunk. A jelenlegi politikai és gazdasági helyzet például többnyire sajnos ilyen. Egyesek teljesen eszköztelennek érzik magukat, ha a közeljövő nehézségeire gondolnak, mások máris a megoldásokon törik a fejüket, de azt hiszem, kijelenthetjük, hogy most valamennyire mindenki szorong.
Még régebben készítettem egy cikket a Nők Lapja Cafénak a rezilienciáról, azaz a lélek rugalmas ellenállóképességéről, ami akkoriban még többnyire ismeretlen téma volt a közbeszédben. Azóta talán valamivel populárisabbá vált a kifejezés, főként azok körében, akik előszeretettel olvasnak önfejlesztő könyveket és pszichológiai témájú cikkeket. Utóbbiből – főleg angol nyelven – kb. nyolcmilliót dob ki a Google a „resilience” szóra. Megnéztem egy pár ilyen írást, és alaposan átrostáltam őket, ahogy a témában szerzett előzetes tudásomat is. Most azokat az információkat gyűjtöttem össze, amik szerintem tényleg hasznosak lehetnek, ha úgy érzed, elfogy körülötted a levegő.
A pszichés immunrendszert is edzeni kell
A reziliencia témakörével a két világháború között kezdtek el foglalkozni a kutatók, amikor felfigyeltek arra, hogy a traumán átesett gyerekek egy része pszichésen örökre megnyomorodott, míg mások nemhogy boldogulni tudtak, de még új képességeket is kibontakoztattak annak ellenére, ami velük történt. Vagyis: éppen azért – ezt hívjuk poszttraumás növekedésnek. Bár a reziliencia képessége részben génekbe kódolt, ezeknek a géneknek a kifejeződése (mint rendesen) nagyban függ a körülményektől. A reziliencia tehát szerencsére fejleszthető, és nemcsak a lelki, de a testi egészségünk érdekében is érdemes foglalkoznunk vele, mert egyes kutatások szerint több krónikus betegségre is hatással van a reumától kezdve a depresszióig vagy a rákig. A biológiai immunrendszerünket egészséges életmóddal támogathatjuk, a pszichológiai immunrendszerünk pedig minden alkalommal erősebbé válik, ha leküzdünk egy nehézséget.
Hogyan viselkedik, aki reziliens?
A már említett nlc-cikkben dr. Nemes Évával beszélgettem, aki szupervizor és coach, emellett a Károli Gáspár Egyetem szupervizor képzésének szakvezetője. Szerinte – és még sok más szakember szerint is – az egyik kulcsképesség, amivel az erősen reziliens ember rendelkezik, az az, hogy képes átkeretezni az adott szituációt, meglátni a lehetőségeket és új megoldásokat találni, vagyis: értelmet adni a kudarcnak.
Fotó: Tumisu/Pixabay
Ez különböző kompetenciákból következik, például az alapvető optimizmusból, ami ugyanakkor nem elrugaszkodott; az empátiából, vagyis az ítélkezésmentes együttérzésből; abból, hogy az illető képes kontrollálni az érzelmeit, nem reagál zsigerből, nem dönt meggondolatlanul. Fontos a nyitottság, és hogy tudjunk perspektívát váltani. Az sem árt, ha szeretünk új dolgokat tanulni, és nem adjuk fel az első akadály láttán.
A hibákból lehet tanulni, és bármennyire is elcsépelten hangzik, csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. A jelenre koncentrálni, az akadályokat kihívásnak tekinteni, a számunkra fontos értékek mentén élni, célok felé haladni, elfogadni a nehéz élményeket, és azt, hogy nem mindent tudunk kontrollálni, mind a reziliens ember eszköztárának részei.
Mit tehetsz, hogy reziliensebb legyél?
Persze, ez nem úgy megy, hogy elhatározom, mostantól empatikusabb leszek, és varázsütésre Terézanyává változok, de az optimizmust sem lehet izomból erőltetni. Az alábbiakat viszont megteheted, és még az is lehet, hogy ezek nyomán úgy fogod érzeni, egyebek mellett empatikusabb és optimistább lettél.
Fejleszd az önismereted!
Erre ma már számos módszer a rendelkezésedre áll, nem kell hozzá kapásból terapeutához fordulni, bár kétségkívül az a leghatékonyabb módja az önfejlesztésnek. A mély beszélgetések, a pszichológiai témájú könyvek (illetve az olvasás általában), a naplóírás, az önismereti társasjátékok mind hasznosak lehetnek. Ha tisztában vagy az erősségeiddel, jobban fogod tudni, mihez kezdj vészhelyzetben. A rezilienciához hozzátartozik, hogy probléma esetén nem csak várod a sült galambot, hanem a megküzdés aktív módját választod, vagyis keresed és kieszközlöd a lehetséges megoldásokat. A hibái miatt pedig senkinek nem érdemes ostoroznia magát, az csak felesleges enerigapazarlás: tanulj a baklövésekből, lépj tovább és foglalkozz azzal, amin javítani tudsz.
Fektess energiát a kapcsolataidba!
Inkább nagybetűkkel: FEKTESS ENERGIÁT A KAPCSOLATAIDBA! Már a lezárásokkal járó pandémiás időszak is rámutatott, mennyire fontosak az emberi kapcsolataink, de a közvetlen környezetemben azt látom, hogy hiába jöttünk erre rá, mégis elmagányosodtunk kisebb-nagyobb mértékben, leszoktunk az érintkezésről, és nem mindenkinek sikerül újra az élete részéve tennie a találkákat vagy a rendszeres beszélgetést. Arról nem is beszélve, hogy sokan home office-ban ragadtak, ez pedig az emberi interakciók leszűkülésével jár. Pedig a szociális kapcsolatok fontosak. Ha csak elterelik a figyelmed arról, hogy a saját problémáidon rágódj naphosszat, már az is fantasztikus, de ennél többet is tudnak: felvidítanak, új nézőpontokat adnak, megtartanak. Figyelemre, empátiára, visszajelzésekre minden élethelyzetben szükségünk van, hát még a nehezebb időszakokban.
Fotó: fauxels/Pexels
Kapcsolódj ki!
Ne sajnáld magadtól a pihenést, legyen szó passzív kikapcsolódásról, mint a sorozatozás, az olvasás, vagy aktívkodásról, amilyen a túrázás vagy a sport. Ha nem tartasz szünetet, előbb-utóbb le fogsz merülni, és a teljesítményed is romlani fog, a testi-lelki egészségedről nem is beszélve. Olyan is van, hogy annyira elárasztanak minket a nyomasztó események, hogy nem tudunk tőlük szabadulni. Ilyen helyzetben szintén jól jön egy hobbi, amiben el lehet merülni, vagy éppen egy baráti találkozó, egy csutkára feltekert hangerőn meghallgatott rockszám, egy nagy séta, ami oldja a feszültséget, és még sorolhatnám. Ne legyen lelkifurdalásod, ha időt szánsz ezekre, és visszatöltöd magad, amikor szükségét érzed.
Relaxálj!
Elsőszámú fegyver a stressz ellen, amivel együtt kell élnünk, mert akármennyire is szeretnék az orvosok, elkerülni nem tudjuk. Ide sorolhatnám még a jógát vagy a meditációt is, de mivel nekem csak a relaxációval kapcsolatban vannak tapasztalataim, ezt helyezném most előtérbe. Szorongásoldásra remek a progresszív relaxáció, ami szerencsére a YouTube-on is elérhető bárki számára, és nyugi, semmiféle előképzettség nem kell hozzá. A technikát egy dr. Edmund Jacobson nevű fickó találta ki az 1930-as években, és azóta használják kiegészítő terápiaként stresszekezelésre. Akár már az első alkalom után könnyedebbnek érezheted magad, de érdemes rá rendszeresen időt szánni, mert akkor hat igazán: csökkenti a vérnyomást, enyhíti az alvászavart, a fejfájást, egyéb fájdalmakat, feltölt energiával, regenerál, és persze, csökkenti a szorongást.
Mozogj, aludj és egyél jól!
Tudom, tudom, unalomig ismételt frázisok, szinte már el sem jut az ember tudatáig, annyiszor hallotta, de ha egyszer kipróbálod, rá fogsz jönni, hogy tényleg igaz: a mozgás, a jó alvás és a megfelelő táplálkozás valóban hozzájárul ahhoz, hogy jobban érezd magad. Arra viszont, hogy hogyan küzdd le a lustaságod vagy a zöldségfóbiád, sajnos nem ez a cikk fog választ adni. :)
Merj segítséget kérni!
Ha úgy érzed, amit eddig olvastál, egy fikarcnyit sem volt hasznos számodra, és mégis pocsékul érzed magad, lehet, hogy érdemes olyannal beszélgetned, akivel jobban egy hullámhosszon vagytok (család, barátok, kollégák), vagy aki professzionális segítséget tud nyújtani számodra (pszichológus, pszichiáter, coach vagy egyéb szakember).
Persze, nem csak drasztikus helyzetekben lehet szükség segítségre. A reziliens emberek egyik jellemvonása, hogy felismerik, meddig terjednek a határaik. Ne félj segítséget kérni, és ne feledjük a másik oldalt sem: segíteni, hidd el, attól te is jobban fogod érezni magad.
Fotó: Pixabay
Könyvajánló
Három olyan könyvet ajánlok a figyelmedbe, ami segít tágítani a látóköröd a témában.
Carol S. Dweck amerikai pszichológiaprofesszor Szemléletváltás című könyvében kétféle szemléletmódot különböztet meg. Azt állítja, hogy akik rögzült szemléletmóddal rendelkeznek, eleve nem képesek a fejlődésre abbéli hiedelmük miatt, hogy tulajdonságaik megváltoztathatlanok. Akik viszont a fejlődési szemléletmóddal tekintenek a világra, képesek megküzdeni a kihásokkal és sikert elérni. A két csoport között nincs intelligencia- vagy kompetenciabeli különbség. Érdekes és elgondolkodtató elmélet, sok példával és kutatással alátámasztva.
Edith Eva Egert tizenhat évesen hurcolták Kassáról Auschwitzba a családjával együtt. Túlélte a haláltábort, ma pedig klinikai pszichológusként és egyetemi oktatóként dolgozik az USA-ban. Ha valakinek, neki aztán elhihetjük, hogy a túlélés a gondolkodásmódunk és a lelki beállítottságunk függvénye is lehet, erről szól A döntés. „Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest” – szól a fülszöveg. Megindító és inspiráló olvasmány.
Végül, de nem utolsósorban Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyvét ajánlanám, ami némileg kilóg a sorból, mégis fontos dologra hívja fel a figyelmet. Mégpedig arra, hogy a szorongás, a félelem teljesen természetes emberi reakció. Fontos, hogy ismerjük a félelem természetét és ránk gyakorolt hatását, így nem leszünk annyira kiszolgáltatottak és megvezethetőek. Egészen egyedi könyv egy hajdani háborús tudósítótól.
Források: itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt
